Oldal 95 [95]
OCR
ATHÉN VÁLSÁGBAN — SOKRATES FULLANKJAI zelebb kerülésre, a logikus gondolkodás kikényszerítésére. Ez az Ugynevezett , sókratési módszer" az európai szellemtörténetben később fogalommá vált. Honnan jött Sókratés, és hogyan vált belőle első számú közellenség, akit saját hazájában, a demokratikus Athénban halálra ítéltek? Sókratés nem előkelő, arisztokrata család tagjaként látta meg a napvilágot. Szülei révén a kétkezi munkából élő kézműves réteghez tartozott: apja szobrászként dolgozott, anyja bábaasszonyként. Kezdetben a fiatal Sókratés is követte az apai hagyományt, kitanulta a kőfaragás mesterségét, de később a filozófia felé fordult az érdeklődése. Tréfásan azt mondta magáról, hogy , férfi bábaként" tevékenykedett, azaz anyja foglalkozását űzte. Ezen azt értette, hogy provokatív, kérdezgető, sarokba szorító módszerével ,bábáskodik" — életre segíti az emberekben vajúdó gondolatokat. Ennek nyomán el is terjedt a filozófiatörténetben a , bábáskodó Sókratés" ragadvanynév.3 Sokratés filozófiai vagy államelméleti tanításait nehéz összefoglalni, mert ő maga nem végzett irodalmi-szakírói tevékenységet. Gondolatait nem foglalta írásba, tanait spontánul, a vita hevében fogalmazta meg, beszélgetőpartnereinek nyilatkozataira reflektálva. Némi képet nyerhetünk értékrendjéről két híres tanítványa, Platón és Xenophón tudósításai alapján — bar Platónnál nehéz eldönteni, hogy az általa Sókratés szájába adott eszmék mennyiben a , nagy mester" és mennyiben a tanítvány, azaz Platón nézeteit tükrözik. Jellemző, hogy Sókratés külső megjelenését is legendák övezik: a görög szobrászatban fennmaradt, őt ábrázoló munkák tipikusan egy archaikus toposzt követnek, amely talán Xenophón leírására vezethető vissza: kicsi, tömzsi, öregedő férfi, lapos homlokkal, ragyás orral, pánszerű vonásokkal. Valószínűleg nem a filozófus valódi arcvonásait örökítik meg a leírások és szobrok, az utókor nem a tényleges fizikai megjelenés megmintázására törekedett. Szobrait a görög művészettörténet korabeli alkotásaival összehasonlítva szembetűnő, hogy a képzőművészek hagyományosan ilyen attribútumokkal ábrázolták a szatírok, pánok, vagy éppen Priapus arcát." A Sókratésban rejlő , démonit" megragadó ábrázolásokkal van dolgunk, 303 plat. apol. 21D. Vö. Alexander Demandt: Sokrates vor dem Volksgericht von Athen 399 v. Chr., in Alexander Demandt (Hg.): Macht und Recht. Grofe Prozesse in der Geschichte, München, C. H. Beck Verlag, 1991, 9 sqq. 304 Demandt: Der Idealstaat, 74. 305 A művészettörténészek álláspontjához vö. Ihuri Lorenz: Das Bildnis des Sokrates, Perspektiven der Philosophie, vol. 2, 1976, 255 sqq. + 94 +
