Seite 93 [93]
OCR
Harmadik fejezet ATHÉN VÁLSÁGBAN — SÓKRATÉS FULLÁNKJAI ——— 93 1. SÓKRATÉS ÉS A DIALEKTIKA A Kr. e. 5. században Athén politikai és szellemi élete válságba került." Periklés törekvései, az athéni kormányzat nagyhatalmi próbálkozásai tönkretették a polist. Ebben a politikai-társadalmi környezetben a pénzért tanító szofisták erkölcsi relativizmusa az államelmélet és politikaelmélet zsákutcáját jelentette. Ennek a közéleti válságnak a mélypontja volt a Sókratés ellen indított per, amely a neves bölcselő kivégzésével végződött. Megrázóan ábrázolja a filozófus halálát Jacgues-Louis David klasszicista festő 1787-ben készült festménye, amely ma a Metropolitan Museum gyűjteményében látható. A koros filozófus egy kereveten ül, jobb kezével egy kehely után nyúl, bal kezének mutatóujját az ég felé emeli; körülötte kilenc megrendült figura, idős barátai és fiatal tanítványai. Többen borzadva fordulnak el, amikor Sókratés szomorúan, de büszkén, az athéni törvényeket a végsőkig tisztelve, kiüríteni készül a méregpoharat. De ki volt valójában Sókratés (Kr. e. cca. 470—399), és miért fémjelzi pere és halála az athéni állam súlyos válságát??? Platón tolmácsolásában így szól a nagy tekintélyű mester hitvallása: Mert ha engem kivégeztettek, nem egykönnyen találtok más ilyen embert, akit, ha ez nevetségesen hangzik is, egyenesen úgy küldött városotokra az isten, mint valami nagy nemes paripára, mely éppen nagysága miatt meglehetősen lomha, és rászorul arra, hogy egy bögöly felébressze. Úgy vélem, ilyesvalaminek rendelt 294 Alexander Demandt: Der Idealstaat. Die politischen Theorien der Antike, Wien-Köln-Weimar, Böhlau Verlag, 1993, 38 hangsúlyozza, hogy a demokrácia fogalma még nagyon új kategória volt Periklés korában. 2955 Demandt: Der Idealstaat, 8—9. + 92 +
