Oldal 92 [92]
OCR
3. EMBERÖLÉS — FORENSZIKUS KONTEXTUSBAN nem állított egyetlen tanút sem a házasságtörés momentumainak bizonyítására, többször hivatkozott a házában szolgáló rabszolganő vallomására, de nem használta fel tanúnak.?? Pedig úgy tűnik, hogy a rabnőn kívül sohasem látta senki Eratosthenést Euphilétos feleségével sem a vádlott házán belül, sem annak házán kívül érintkezni. Az emberölés a ház földszintjén, a bejárathoz közel történt. A vád szerint Eratosthenést az utcáról hurcolták be, hogy a házasságtörésen való rajtakapás látszatát keltsék. A Drákontól származó ősi törvény úgy értelmezendő, hogy a büntethetőség akkor zárható ki, ha a csábító megölése a csábítás tényének felfedését közvetlenül követi, tehát a felismerés keltette erős felindulás hatása alatt történik. Euphilétos tette akkor sem felel meg teljesen ennek az elvárásnak, ha tényként fogadjuk el az általa sugallt házasságtörési történetet. Ellene szól a tény, hogy saját elmondása szerint is már napokkal, esetleg hetekkel korábban értesült a házasságtörési cselekményről, de nem tett semmit: Mikor aztán befejezte a mondókáját, így figyelmeztettem: sBeszélgetésünkről egyetlen emberfiának sem szabad értesülnie, mert különben érvényét veszti az is, amit megigertem!« [...] Ezután ismét eltelt négy vagy öt nap." Eből a részletből látjuk, hogy a szolgálólány , magánvallatása" után sem tett semmit. A jogsértő cselekményről tudomást szerezve sem feleségét, sem Eratosthenést nem vonta kérdőre. Inkább hideg számítással, megfontoltan várt a kedvező pillanatra, amikor rajtakaphatja a csábítót, és kegyetlen bosszút állhat rajta. Euphilétos cselekménye ugyan megfelelt a törvény betűjének, de annak szellemét, a törvényhozó akaratát kétségtelenül megkerülte. 292 A rabszolgák tanúvallomásához vö. Thür: Beweisführung, 49 sgg. 293 Lysias 1,6—21.
