OCR
3. EMBERÖLÉS — FORENSZIKUS KONTEXTUSBAN sa a tanúk éjszakai, kapkodó összeszedéséről és az a néhány tanúvallomás, amelyek végre mégis beépültek a védelem argumentációjába.?" Az ominózus tanúvallomások valahogy így hangozhattak: , Tanúsítom, hogy Euphilétos a tanúkat éjjel, sebtében hívta össze." Azaz a tanúsított tény bizonyosan olyan momentumra korlátozódott, amit a hamis tanúzás veszélye nélkül állítani mertek a barátai." Összegezve megállapíthatjuk, hogy Euphilétos meggyőzően előadott házassági tragédiája teljesen bizonyíték nélküli, pusztán a saját állításain alapul. A tanúk akkor lépnek be a történetbe, amikor Eratosthenés a bejárati ajtó közelében, de a házon belül bezárva tartózkodik, és Euphilétos a tanúkkal együtt berontva gyorsan leszúrja őt. Egyértelmű, hogy ezzel a cselekménnyel az emberölés törvényi tényállása megvalósult. Euphilétos, az elkövető azonban arra építi védekezését, hogy tettével megengedett, jogos önhatalmat gyakorolt. Az athéni törvények ugyanis büntethetőséget kizáró okként értékelik az önhatalmat, ha a férj a házasságtörőt feleségével rajtakapva öli meg. De vegyük szemügyre közelebbről a becsületbeli emberölésre vonatkozó normákat. Lysias nem egész pontosan idézi az ősi jogszabályt, de Démosthenés egyik beszédében precízebben tudósít a valószínűleg Draköntöl szarmazö törveny tartalmäröl:” , Ha valaki feleségével vagy anyjával, vagy nővérével, vagy lányával, vagy szabad gyermek nemzésére tartott ágyasával rajtakapva megöl valakit, emiatt ne lehessen beperelni".""7 Az alanyi kör, az önhatalomra feljogosítottak sora viszonylag tág: a férj, a fiú, a fiútestvér vagy az apa ölhet büntetlenül a család becsületének védelmében. A megtorlandó nőrokonok körébe tartozik tehát a feleség, az anya, a nővér, a leánygyermek, illetve az ágyas is." A törvényes házasságban élő házastárs és az egyenesági felmenők és lemenők védelme egyértelműen indokolt, de magyarázatra szorul az utolsó kategória. A ,szabad gyermek nemzésére 274 Lysias 1,42. 275 A hamis tanüzäs kockäzatähoz, a büntethetöseghez vö. Thür: Athen birösagi szervezete, 42 sqq. A fennmaradt stélén (IG I? 104) ez a rész igen rossz állapotú, a szöveg töredékes, ezért Démosthenés beszédét tekinti a szakirodalom a hiteles forrásnak; vö. Scafuro: The Forensic Stage, 195-196. Dem. 23,53; Arist. Ath. pol. 57,8. Drakén térvényéhez vö. Hans Julius Wolff: Die Grundlagen des griechischen Eherechts, in Erich Berneker (Hg.): Zur griechischen Rechtsgeschichte, Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 1968, 642; MacDowell: The Law in Classical Athens, 41 sqq. Cohen: The Prosecution, 102 kritizalja a torvény rank maradt szovegvaltozatat és azzal érvel, hogy a feleség és a hajadon szűzlány becsületének védelme az antropológiai tapasztalatok szerint eltérő szokott lenni. 27 Ÿ 278 + 87 +