Oldal 84 [84]
OCR
3. EMBERÖLÉS — FORENSZIKUS KONTEXTUSBAN egy konkrét jogvitában. Ha ugyanis a rabszolgának elvileg rá nézve pozitív tényről volt tudomása, akkor is előfordulhatott, hogy az ellenfél kínzásai hatására végül az ellenkezőjét vallja, azaz a tulajdonosra nézve kedvezőtlenül befolyásolhatja a per kimenetelét.”© Euphilétos feleségének erkölcsi bukására, a csábítóval folytatott házasságtörő kapcsolatára ügyesen idézett apró emberi gyarlóságok utalnak a beszédben: , Azt ugyan észrevettem, hogy az arcát fehérítővel kente be, holott alig egy hónapja vesztette el a testvérét, de erre sem tettem egyetlen észrevételt sem, hanem szó nélkül kimentem a szobából."?" Sem a mai olvasó, sem az akkori esküdtbírák nem tudtak meggyőződni arról, hogy felesége tényleg festett arccal, gondosan sminkelve járkált-e csendes otthonában. Arra nézve sincs objektívnek mondható információnk, hogy Eratosthenés, az állítólagos csábító tényleg nála járt-e azon az éjszakán, vagy egyáltalán bármikor. Az pedig már tényleg csak epizódikus hangulatkeltő elem, hogy a feleség esetleg bezárta a vádlottat, hogy zavartalanul élvezhesse szerelmét. Nyikorogtak az ajtók azon az éjjelen? Miért nincs egyetlen tanú sem ezekre az eseményekre? Lehet, hogy így történt mindez, de az is lehet, hogy Euphilétos és ügyes beszédírója, Lysias csak utólag találták ki a pikáns közjátékot, hogy a házasságtörés gyanúját megalapozzák. Az előadottak igazságába vetett hitet az is gyengíti, hogy a történetbe bekapcsolódó további személyek, a hírhozóként szereplő idős asszony és Eratosthenés korábbi szeretője mind névtelenek maradnak: Ezután, férfiak, ismét eltelt egy kis idő. Sejtelmem sem volt, milyen galádul kijátszanak, amikor egyszer meglátogatott egy idős nő. Olyan asszony küldte hozzám, akinek ez az ember a szeretője volt, mint később tudomásomra jutott. Ez az asszony nagy haragra lobbant Eratosthenés ellen, mert sérelmesnek találta, hogy már nem keresi fel őt olyan sűrűn, mint azelőtt, és addig figyeltette, míg sikerült rájönnie a dolog nyitjára. Egyszóval az említett idős hölgy, miután alaposan megfigyelte házamat, beállított hozzám, és így szólt: , Egy percig se gondold, Euphilétos, hogy azért jövök, mert mindenbe bele akarom ártani magam. Nem: az az ember, aki rád és feleségedre gyalázatot hozott, ellenségünk nekünk is. Vedd csak elő a szolgálólányodat, aki az agorára szokott járni, és mindkettőtök szobalánya is! Faggasd ki őt, és mindent megtudsz. Az oébeli Eratosthenés a bűnös — fűzte még hozzá. Nemcsak a te feleségedet csábította 26 a Vö. Gerhard Thür: Beweisführung vor den Schwurgerichtshöfen Athens. Die Proklesis zur Basanos, Wien, OAW, 1977, 25 sqq. 266 Lysias 1,14. + 83 +
