Oldal 78 [78]
OCR
3. EMBERÖLÉS — FORENSZIKUS KONTEXTUSBAN kizáró okra hivatkozott, a Delphinion bírósága elé tartoztak." Érdemes itt néhány szót szólni a jogos védelem egyik speciális esetéről, amely az oikost védte a jogtalan behatoló ellen — azaz analóg tényállási elemei révén a dikastések döntését (kimondatlanul, a tudatalatti szférában) befolyásolhatta Euphilétos perében is." Drakónnak tulajdonítja a szakirodalom azt a törvényt, amely büntetlenséget biztosít, ha a jogellenesen támadót a megtámadott közvetlenül visszaveri és ezáltal halálát okozza."? Drakón törvényei közé sorolják azt az archaikus szabályt is, amely megengedi az éjjeli tolvaj megölését (34—36. sor). Ezt a drakóni normát Platón is beépíti ideális jogrendjebe:”** „Hogy pedig milyen esetekben lehet valakit jogosan emberölés vétkétől felmenteni, arról a következő az irányadó: ha valaki éjjel lopáson éri a házába belopózó tolvajt, és megöli: ártatlannak kell tekinteni; ugyancsak ment a vétektől az, aki védekezés közben öli meg a tolvajt.""? Tehát nem volt büntethető az éjjeli tolvaj vagy a fegyvert fogó tolvaj megölése, ha a halál a jogellenes tett elleni védekező cselekmény folytán állt be."" Démosthenés is idézi Aristocratés elleni beszédében ezt a törvényt: ha valaki megöli a közvetlenül lopáson tetten ért tolvajt, cselekménye nem büntethető." A szövegösszefüggés arra utal, hogy a büntetlenség előfeltételei közé számított a védekező cselekmény közvetlensége, a támadó részéről erőszak 24 S Arist. Ath. pol. 57,3. A büntethetőséget kizáró okok közé tartozott a jogos védelem, a katonatárs vétlen megölése a csatában és a nőrokon csábítójának megölése; vö. Jakab: Éjjel, fegyverrel..., 485 sqq.; MacDowell: The Athenian Homicide Law, 73-79; Steven Todd: Lysias, Austin, University of Texas Press, 2000, 13. A témához vö. Jakab: Éjjel, fegyverrel..., 485 sag. Plut. Solön 23,1; Ruschenbusch: Solon, 59-61. Démosthenés egy ittas személy által kezdeményezett verekedésről tudósít, ahol a sértett (Euaion) az ittas támadó (Bioitos) egyetlen ütését heves ütlegeléssel hárította el, amelynek következtében a támadó elhalálozott (Dem. 21,71—5). A bíróság előtt a szükségesség/arányosság volt a vita fő tárgya: egyetlen támadó ütés alapot adhat-e ilyen heves reakcióra. Az esküdtek véleménye erősen megoszlott, végül a védekező sértett egy szavazattal kapott többet, azaz éppen el tudta érni felmentését az emberölés vádja alól. 243 Vö. Gagarin: Drakon, 62-64; Cantarella: Studi, 84 sqq.; Ruschenbusch: Solon, 26. A 37-38. sor az erőszakkal foglaló, azaz a tilos önhatalmat gyakorló (tipikusan az adós vagyontárgyait jogellenesen zálogoló hitelező) jogellenes cselekménye ellen védekező sértettnek biztosítja a büntetlenséget, ha a védekező cselekmény révén az erőszakkal zálogolót megöli; vö. Koerner: Inschriftliche, 41; Stroud: Drakon’s Law, 57; Cohen: Theft in Athenian Law, 86-91; Jakab: A menedékjog, 590 sqq. V6. Jakab: Freiheit und Sicherheit, 127 sqq. 245 Plat. Nom. 874c. 246 Lipsius 1905, 615; MacDowell: The Athenian Homicide Law, 75-76. Dem. 23,60. 241 242 24. ks a 24 S + 77 +
