Oldal 77 [77]
OCR
DRAKÓN UTÁN: TÖRVÉNYKEZÉS SOLÓNTÓL LYSIASIG szinte teljes anonimitást biztosított a bíráknak. A bíróságok tagjainak összetétele ugyanakkor az egész polist, a közösség általános erkölcsi értékítéletét képviselte, amely a tárgyilagos ítélethozatalnak a peres felek általi elfogadását, az abban foglaltak önkéntes követését szorgalmazta. 3. EMBERÖLÉS — FORENSZIKUS KONTEXTUSBAN A Kr. e. 403—402. évben Athénban brutális gyilkosság történt: Euphilétos leszúrta — állítása szerint saját házában — egyik polgártársát, Eratosthenést.?5 Az elkövető elmondása szerint a véres tett tanúk előtt történt. Euphilétos beismerő vallomást tett, de tettének indítékaként azt hozta fel, hogy a család becsülete védelmében cselekedett. A becsületbeli emberölés elkerülhetetlen volt, mert az áldozat bűnös viszonyt folytatott feleségével, amelyet ráadásul az ő (a tettes) házában űztek. Az áldozat, Eratosthenés rokonai vitatták ezt; ők nyereségvágyból elkövetett emberöléssel vádolták Euphiletost.??° Euphiletos vedöbeszedeben azzal Ervelt, hogy az atheni törvenyek megengedik, sőt megparancsolják a csábító megölését, hiszen a férj házának és gyermekeinek becsületét menti meg ezzel.?" A kezei között tartott, az életéért könyörgő áldozatnak, elmondása szerint, a következő szavakkal válaszolt: , Nem én öllek meg, hanem a város törvénye, melyet lábbal tiportál, és amelyet kevesebbre becsültél testi vágyaidnál [...]7.?§ Bíráinak, az esküdtszék tagjainak is ezt a szilárd meggyőződését hangsúlyozza: , Így nyerte el az az ember azt a büntetést, férfiak, melyet a törvények az ehhez hasonló gaztettek elkövetői ellen előírnak"??? Amint azt fent már láttuk, azok az emberölési ügyek, amelyekben az elkövető beismerte az ölési cselekmény elkövetését, de büntethetőséget 235 Bolonyai Gabor (szerk.): Lysias beszédei, Budapest, Osiris, 2003, 57-75. Az Eratosthenés elleni beszédből Szepessy Tibor és Bolonyai Gábor fordítása alapján idézek a továbbiakban. Az aktív legitimációt az emberölési ügyekben fent már tárgyaltuk; alapjában az áldozat közeli hozzátartozói indíthattak pert a tettes ellen; vö. David Cohen: Law, Violence and Community in Classical Athens, Cambridge, Cambridge University Press, 1995, 70 sqq. A hazassagtérés fogalmahoz és tarsadalmi kontextusdhoz lasd David Cohen: The Prosecution of Impiety, in David Cohen (ed.): Law, Sexuality, and Society, Cambridge, Cambridge University Press, 1991, 99 sqq. Lysias 1,26. Lysias 1,27. Közben többször is hangsúlyozza, hogy a házasságtörésen kívül semmilyen korabbi feszültség nem volt közte és az áldozat között. A perben, haragban nem állás visszatérő fordulata a perbeszédeknek, vö. Cohen: Law, Violence, 70. 236 23 S 23 æ 23 © + 76 +
