Page 76 [76]
OCR
2. AZ EMBERÖLÉS TÖRVÉNYSZÉKEI testület ítélkezett. A források öt olyan bíróságról tudósítanak, amelyek emberölési ügyeket tárgyaltak. A bíróságok illetékességét az elkövetési magatartás módja és objektív körülményei szabták meg, és a szankció is ezekhez igazodott. A szándékos és a nem szándékos elkövetés megkülönböztetése a jogfejlődés archaikus, tárgyi (objektív) felelősségi fokán a szubjektív, az elkövető tudati állapotát vizsgáló modern értelemben aligha képzelhető el. Ugyanakkor a felelősségi kategóriák kifejlődésének első, fontos stádiumát jelenti a közvetlen és közvetett elkövetési cselekmény közti diffenrenciálás."? De szem előtt kell tartanunk, hogy a differenciálás objektív körülmények alapján történt — azaz a mai, modern büntetőjogi fogalmaink szerint felfogott szándékosságot anakronisztikus Drakón vagy Solón idejébe visszavetíteni. A közösség létét, a társadalmi békét leginkább veszélyeztető szándékos, saját kezűleg elkövetett ölési cselekmények miatt indított perekben a nagy tekintélyű Areios pagos tanácsa ítélkezett. Ez a tanács hozzávetőlegesen száznegyvenöt-százhetven főből állt, és tagjai kizárólag a hivatali évüket kiszolgált archónok lehettek. Az érett korú, tapasztalt athéni polgárokból álló testület, amely a társadalom széles palettáját reprezentálta, megfontoltan, lehetőleg érzelmektől mentesen hozott ítéletet. Eljárási rendjük, erkölcsi felfogásuk és az emberölési ügyek forenszikus kezelésére kialakított elveik az összes emberölési bíróságnak mintául szolgáltak." A nem szändékos emberölések miatt indított pereket és azokat a pereket, ahol a vádlott valamely büntethetőséget kizáró okra hivatkozott, ötvenegy ephetésből álló (viszonylag kis létszámú) bírói testület tárgyalta. Ez a bíróság is olyan athéni polgárokból állt, akiktől a tárgyilagos ítélet meghozatala már életkoruk és élettapasztalatuk alapján is elvárható volt. Az ötvenegyes vagy a száznegyvenöt-százhetven között mozgó bírói létszám azt is fémjelzi, hogy a törvénykezéssel járó személyes felelősséget az athéniak már jog- és államrendjük fejlődésének korai szakaszától kezdve igyekeztek elkerülni azáltal, hogy titkosan, anonim módon szavazó bírói testületeket állítottak fel. A grémium még az ötvenegy ephetés esetében is olyan jelentős létszámot jelentett, melynek ítélete a közösség általános véleményét jelképezhette, és elkerülhette az elítélt és családja részéről esetleg felemerülő nyomásgyakorlást. A nagy létszámú titkos szavazás 233 Bizonyos tényállásoknál már a XII táblás törvények is különböztettek a szándékos és a nem szándékos (véletlen vagy hanyagul, gondatlanul) való elkövetés között: ide tartozott például a gyújtogatás, a dárdavetés közbeni sportbaleset. 234 Lanni: Law and Justice, 78—82. +75»
