Oldal 72 [72]
OCR
2. AZ EMBERÖLÉS TÖRVÉNYSZÉKEI a közvetetten ölő szándéka is kiterjed az áldozat halálára, de az ölési cselekményt nem ő hajtja végre." Magának az eljárásnak a menete szinte mindenben igazodott az Areios pagos bíróságának eljárási rendjéhez: az áldozat családjából kiválasztott személy lépett fel vádlóként, aki a sírnál és az agorán perlési szándékát kinyilvánította és indítványozta a vádlott törvényen kívül helyezését. A basileus itt is elrendelte a három előzetes meghallgatást (prodikasia), amelyek során megvizsgálta a bizonyítási eszközöket, majd kitűzte a tárgyalási napot. A Palladion illetékességét is alapjában úgy határozták meg, hogy az emberölés vádja ellenében a beperelt arra hivatkozott, hogy cselekménye nem volt közvetlen (szándékos) ölés — és ha a vádló hajlandó volt beleegyezni abba, hogy a per tárgya, az ölési cselekmény minősítése módosuljon a nem saját kezű, közvetett (szándék nélküli) emberölésre, akkor a basileus âtiränyitotta a pert a Palladionhoz.?"* Magának a tárgyalásnak a menete, a perbeszédek sorrendje azonos volt az Areios pagosnál látottakkal. A lényeges különbség abban állt, hogy a bírósági testület itt ötvenegy tagú volt: ötvenegy sorsolással kiválasztott ephetés hozta meg az ítéletet, akik titkos szavazással döntöttek. A szakirodalomban vitatott, hogy az ötvenegy eplhetés hogyan lett kiválasztva és milyen személyi körből kerültek ki. A források nem adnak erre egyértelmű választ. Aristotelés csak annyit örökít meg, hogy , ezekben az ügyekben, kivéve amelyek az Areios pagos elé kerülnek, a sorshúzással kiválasztottak mondanak ítéletet". Mivel a szövegkörnyezetben az Areios pagos tanácsáról van szó, ez a mondat is értelmezhető úgy, hogy a sorshúzás révén az Areios pagos teljes létszámából került ötvenegy fő kiválasztásra a konkrét eset tárgyalására." Ez azt jelenti, hogy minden emberölési ügyben a volt archónok jártak el, és bírói testületben, titkos szavazással hoztak ítéletet. A különbség annyi, közvetítő személyt, a rabnőt bízta meg a mérgezés tényleges lebonyolításával. A szakirodalomban a mérgezés miatt néhányan mégis az Areios pagos tanácsának illetékessége mellett érvelnek, így például Lanni: Law and Justice, 92, és a hazai irodalomban Mészáros: A rhamnusi Antiphón, 97-98. 23 A kiterjedt és szűnni nem akaró szakirodalmi vitához vö. összefoglalóan Ihür: Die Todesstrafe, 143 sgg.; Gagarin: Bouleusis in Athenian Homicide Law, in Giuseppe Nenci — Gerhard Ihür (Hg.): Symposion 1988. Vorträge zur griechischen und hellenistischen Rechtsgeschichte, Wien, Böhlau Verlag, 1990, 81 sqq.; Sealey: Athenian Courts, 277; MacDowell: The Athenian Homicide Law, 62; Lanni: Law and Order, 76. 24 V6. Boegehold: The Lawcourts, 48. 25 Arist. Ath. pol. 57,4. 216 Ebben az értelemben foglal állást például Lanni: Law and Order, 77 és 85-86. Hasonlóan Edwin Carawan: Ephétai and the Athenian Courts for Homicide, Classical Philology, vol. 86, 1991, 15. + 71°
