Oldal 69 [69]
OCR
DRAKÓN UTÁN: TÖRVÉNYKEZÉS SOLÓNTÓL LYSIASIG nektől való távolmaradását." A vádemelés, azaz a perkezdő cselekmény formálisan a basileus előtt történt meg: , Hozzá kell benyújtani emberölés ügyében is a vádat, s ő hirdeti ki a törvényes jogokból való kizárást.""" A basileus az ügy előzetes megvizsgálása után kihirdette, hogy a vádlottat törvényen kívül helyezi, aminek következtében nem jelenhetett meg az agorán, nem vehetett részt áldozási vagy más szakrális cselekményben, távol kellett maradnia a szentélyektől és a vallási, áldozási cselekményektől. Ez az intézkedés modern jogászi szemmel kicsit szokatlannak tűnik, hisz a vádlott még csak gyanúsított volt, akinek bűnösségéről majd a tárgyalás lefolytatása után, ítéletben fognak dönteni. A szigorú szabály arra vezethető vissza, hogy az emberölés nem pusztán az áldozatot és családját sértette, hanem az egész közösséget veszélybe sodorhatta a ,vérbűnnel" való megfertőződés által." A szentélyektől való eltiltás azt a célt (is) szolgálta, hogy a bevádolt ne tudja magát megtisztítani a vérbűntől. A basileus terjesztette az ügyet az illetékes bíróság elé, és ő tűzte ki a tárgyalási napot is — de előtte három előzetes meghallgatást (prodikasia, előzetes vizsgálat) folytatott le. A prodikasia célja abban állt, hogy a basileus meggyőződjön arról, hogy a peres felek valószínűsíteni tudják állításukat, illetve előadják a perben felhasználni szándékolt bizonyítékaikat. Ezek leltárba vétele révén a basileus már gyakorlatilag megszabta a per menetét is.?01 Az is a prodikasia során tisztázódott véglegesen, hogy a vád valóban a közvetlen, saját kezűleg elkövetett (szándékos) emberölés marad-e. Az előkészítő eljárásban a vádlottnak ugyanis lehetősége nyílt arra, hogy cselekményének nem szándékos voltára vagy valamilyen büntethetőséget kizáró okra hivatkozzon. Ha a bevádolt élt ezzel a lehetőséggel — és valószínűsíteni tudta állítását, illetve a vádló méltányolta az előadottakat —, akkor a basileus áttette az ügyet a Palladion vagy a Delphinion bíróságához. Látjuk tehát, hogy alapjában a vád álláspontja volt a döntő az ölési cselekmény minősítésére nézve — hisz a vádló aszerint fogalmazta meg a vádat, hogy milyen bizonyítékokat tudott felsorakoztatni. De a vádlottat is meg19: 06 Dem. 20,158; vö. Ruschenbusch: Solon, 42. Arist. Ath. pol. 57,2. 200 Mortimer Chambers: Aristoteles. Der Staat der Athener, Berlin, Akademie Verlag, 1990, 394; Eberhard Ruschenbusch: Phonos. Zum Recht Drakons und seiner Bedeutung für das Werden des athenischen Staates, Historia: Zeitschrift für Alte Geschichte, vol. 9, 1960, 144—145 elsősorban azzal magyarázza a szabályt, hogy az elkövető és az áldozat családtagjai ne találkozhassank a közéleti vagy szakrális cselekményeknél, és ne kerülhessen sor tettlegességre, túlhevült inci19: © densekre. Boegehold: The Lawcourts, 45. 20 + 68 *
