Oldal 62 [62]
OCR
1. SOLÓN ÉS A TÖRVÉNY A mendemonda szerint egyes Solónhoz politikailag közel álló és tőkével rendelkező polgárok igyekeztek tőkét kovácsolni a várható adósságelengedésből: hiteleket vettek fel, a pénzt ingatlanba fektették, és arra spekuláltak, hogy a törvény az ő adósságukat is eltörli. De ezt a rágalmat, hogy Solón összejátszott volna a pénzarisztokráciával, a hívei cáfolták. Legfőbb érvük a korrupciós vádak valószínűtlensége volt: Nem valószínű ugyanis az, hogy egy ember, aki egyéb dolgokban annyira mértéktartó és pártatlan volt, mint ő, hogy — bár lehető volt számára, hogy mindkét felet megnyerve a város tyrannosa legyen — inkább meggyűlöltette magát mindkét féllel, és többre tartotta a becsületet és az állam javát, mint saját meggazdagodását, ilyen kicsinyes és könnyen átlátható dologgal beszennyezte volna magát." Témánk szempontjából Solón azon rendelkezése a legfontosabb, amelylyel az államrendet, Athén politikai berendezkedését erősítette meg: Solón megállapította az államrendet, és más törvényeket hozott úgy, hogy Drakón törvényeit a gyilkossági törvény kivételével nem használták többé. A törvényeket háromszögletű hasábokra írták fel, s ezeket a királyi csarnokba állították, és mindnyájan megesküdtek, hogy ezeket meg fogják tartani. A kilenc archón a kőnél megesküdve kötelezte magát, hogy aranyszobrot állít, ha valamelyik törvényt megszegi." Az ősi törvények a polis történeti gyökereit és az állam ősi, sérthetetlen eredetét hangsúlyozták. Az államrend ilyetén megszilárdítása után Solón bevezette a vagyonbecslésen alapuló társadalmi struktúrát, amely új alapokra helyezte az állam kormányzását. Solón az athéni társadalom és államrend súlyos válságát tehát az adósságok elengedésével és az amnesztiatörvénnyel igyekezett orvosolni. Az adósságelengedés (teherlerázás) drasztikus beavatkozás volt a fennálló tulajdoni viszonyokba, Solón mégsem tekinthető szélsőséges forradalmárnak. Az eladósodottak ugyanis földosztást követeltek, azaz az adósságválság következtében eltolódott birtokviszonyok visszaállítását, de ennek a követelésnek Solón sohasem engedett." 158 Arist. Ath. pol. 6,1—4. 159 Arist. Ath. pol. 7,1. 160 Németh: A polisok világa, 243. + 61 *
