Oldal 51 [51]
OCR
TÖRVÉNY ÉS TÁRSADALOM bonyolult viszály rendezését: , A tettes kiegyezést köthet, ha él az atya vagy a fivér vagy a fiak, mindegyikükkel, vagy pedig az ellenkező fél győz a perben." Drakón törvénye után a vérbosszú is csak a bírósági út igénybevételével gyakorolható jogszerűen; ezzel vége szakad a megengedett önhatalomnak ezen bűncselekmény esetén. A következő mondat még arra is kitér, hogy mi legyen a megoldás, ha az aktív legitimációra jogosultak már nem élnek (több régi, nagy befolyású gazdag családnak magja szakadt a viszályban): , Ha ezek közül egyik sem él már, és az emberölés szándéktalan volt, és az ötvenegy ephetés meg is állapítja aszándéktalanságot, a tettes hazatérését megengedheti a phratria tíz tagja, ha akarja. Ezeket az ötvenegyek választják ki, előkelőségük szerint." Drakón tehát jónak látta — az ügyek lezárása és a közösség tagjainak megőrzése céljából —, hogy a saját pliratriája vezető tagjainak megbocsátó nyilatkozata alapján, ha bosszúra jogosult vérrokon már nem él, visszatérhessenek a száműzetésben élő tettesek közül azok, akik , nem szándékosan" — azaz nem saját kezűleg öltek (16-19. sor). A törvényszövegben ezt követi a visszaható hatályt elrendelő klauzula (19—20. sor): , Azok is, akik korábban követtek el emberölést, ennek a törvénynek a hatálya alá essenek." Megjegyzendő, hogy Ihür ezt a visszaható hatályt csak az előző szakaszra (16-19. sor) vonatkoztatja.'”” Ugyanis azt hangsúlyozza, hogy az ephetések csak ebben a kivételes esetben szavaznak a szándékos (saját kezű) vagy szándék nélküli (közvetett) elkövetésről."?? Hisz a tettesek személye ismert volt, és az is közismert volt, hogy az elkövetők száműzetésben élnek. A törvény első felében szabályozott tényállási fordulatokban viszont az ephetések az elkövetésről magáról döntöttek. Végül térjünk vissza néhány szó erejéig a drakóni törvények modern értelmezésének egyik nagy problémájára: véget nem érő szakirodalmi diskurzus folyik arról, hogy a törvényben szabályozott kétféle ölési cselekmény megfeleltethető-e a mai fogalmaink szerinti szándékos és nem szándékos emberölés közti differenciálásnak. A vita középpontjában az az alapvető probléma áll, hogy a társadalom- és jogfejlődés e korai, archaikus szakaszában feltételezhető-e a szándékos és a nem szándékos (gondatlan vagy véletlen) elkövetési magatartás közötti tudatos differenciálás. Több szerző — szerintem anakronisztikusan — a modern szubjektív felelősségi kategóriákat 22 Thür: Prozesseide, 157; Thür: Die Todesstrafe, 146; Laura Pepe: Phonos. L'omicidio da Draconte all’eta degli oratori, Milano, Giuffre, 2012, 72-73. 18 Ezzel szemben Humphreys: A Historical, 23 és Gagarin: Writing, 97 ügy fogja fel a szöveget, hogy a visszaható hatály az egész törvényt érinti. « 50 ¢
