Oldal 33 [33]
OCR
TÖRVÉNY ÉS TÁRSADALOM és remekelt: a pajzson a korabeli társadalmi és természeti valóság legjellemzőbb pillanatképei villannak fel, érzékeltetve az emberi élet csodálatos teljességét. Ábrázolásában megjelenik az égbolt a csillagképekkel, a föld a tengerekkel, a vallási élet közösségformáló eseményei, hadseregek, háborúk, de a béke olyan bukolikus örömei is, mint a pásztorkodás, az aratás és a szőlőszüret. Ezen kápráztató kosmos egyik központi jelenete egy emberölés miatti peres eljárás ábrázolása: Míg a piactéren sokaság állt, pörlekedés folyt: meggyilkolt ember vérdija folott civakodtak ketten: az egyikük esküdözött, azt mondta a népnek, mind kifizette; tagadta a másik: mitse kapott még. Mindketten kívánták, hogy histór döntsön a perben. Mindkettőt biztatta nép, két pártra szakadtak: jártak a hírnökök, és intették csöndre a népet; ültek a síma, csiszolt köveken szent körben a vének: botját tartották a harsányszavu hírnökeiknek, föl-fölemelkedtek, s fölváltva itéltek a bottal. Köztük a kör közepén két tiszta talentum arany volt, annak dijaul, ki a leghelyesebben itél majd.” A szakirodalomban általánosan elfogadott nézet, hogy Homéros itt saját korának joggyakorlatát ábrázolja: nem a trójai háború korabeli, archaikus eljárási rendje, hanem a Kr. e. 700 körüli (azaz Drakón korát csupán néhány emberöltővel megelőző) ítélkezési szokások tárulnak fel az olvasó előtt." A bírósági jelenet fontos adalékkal szolgál a dikazein ige jelentésárnyalatának pontosításához." Az Achilleus pajzsára kovácsolt bírósági tárgyalás jogi értelmezésével az utóbbi évtizedekben számos szerző foglalkozott. Általánosan elfogadott nézet, hogy a jogvita tárgya egy emberölési ügy: a jelenetben arról vitáznak, hogy a tettes megfizette-e már a vérdíjat. Az archaikus jogrendszerekben emberölés esetén az áldozat rokonai tárgyalásokat kezdhettek a tettessel (és rokonságával): ha meg tudtak egyezni egy konkrét váltságösszegben (vérdíjban), akkor a vérbosszú erkölcsi-jogi 72 Hom. Il. 18, 497-508. 73 Vö. Hommel: Die Gerichtsszene, 13. Vö. a hazai irodalomból Németh: A polisok világa, 50—51. ™ V6. Thür: Zum Dikazein, 430 sqq.; mäs interpretäciöt követ peldäul Nemeth: A polisok vilaga, 50-52. + 32 +
