Oldal 27 [27]
OCR
TÖRVÉNY ÉS TÁRSADALOM működhet jól, ahol a közösség tagjai mélyen vallásosak, hisznek az istenekben. Ha a peres felek félik az istenek haragját, akkor az esetek túlnyomó többségében visszariadnak a hamis eskü letételétől. Platón tisztában van tehát azzal, hogy az eskü a jogviták eldöntésénél egy irracionális elem, amely archaikus jogi hagyományból és jogon kívüli elemekből táplálkozik, azaz a szakrális szférára építve tudja betölteni perjogi szerepét. A tisztító eskü a vitás ügyek eldöntésének sokáig bevett és jól működő eszköze volt, amely az ,igazság" megtalálását és az igazságszolgáltatást általában az irracionális szférába telepítette. Megfelelő társadalmivallási kontextusban általában sikerrel járt az , igazságos", azaz az isteneknek tetsző döntés meghozatalában." A hamisan esküvőt előbb-utóbb , elérte az istenek haragja". Antropolögiai kutatások tanúsítják, hogy a hamis eskü miatt rossz lelkiismeretű személy minden később bekövetkező balszerencsét, betegséget összekapcsolt (tudat alatt vagy tudatosan) a hamis eskü által elkövetett vallási vétséggel. Nyilvánvaló, hogy a pusztán istenhitre vagy istenítéletre alapozott igazságszolgáltatás csak mélyen vallásos, homogén emberi közösségben működhet hatékonyan. Ilyen környezetben, amint azt Platón is hangsúlyozza Rhadamanthyst méltatva, az istenek a gyarló emberi bírónál mindig igazabbul döntenek. A jogviták rendezésének ezen módja nem csupán a vallás szférájába transzferálja az igazságszolgáltatást, hanem a jogsértő pszichikumával is összeköti a jogsértő tett folytán kibontakozó mikrotársadalmi konfliktus rendezését. Az igazságszolgáltatási mechanizmus felkínálja neki azt a lehetőséget, hogy a jogvitát megbánással zárja le, elismerje az ellenfél követelését és visszautasítsa a hamis esküt. A megbánás és megbocsátás nemcsak a közösség, hanem az individuum lelki megbékélése szempontjából is fontos momentum. Az is érdekes ugyanakkor, hogy az igaz/hamis eskü alternatíváját Platón elfogadhatatlannak tartotta. Az ő ideális államában, ahol a vallás központi szerepet játszik, a hamis eskü lehetőségét eleve ki szeretné zárni — hogy egyik fél se tántorodhasson el a hamis eskü irányába. Hiszen ha mindkét 55 Vö. Thür: Rationality, 917; Gerhard Thür: Der Reinigungseid im archaischen griechischen Rechtsstreit und seine Parallelen im Alten Orient, in Robert Rollinger — Heinz Barta (Hg.): Rechtsgeschichte und Interkulturalität, Wiesbaden, Harrassowitz Verlag, 2007, 181-190; Raphael Sealey: The Justice of the Greeks, Ann Arbor, University of Michigan Press, 1994, 101-119; Winfried Schmitz: „Drakonische Strafen”. Die Revision des Gesetzes Drakons durch Solon und die Blutrache in Athen, Kio, vol. 83, 2001/1 7 sqq. + 26 +
