Oldal 18 [18]
OCR
3. DRAKÓN MEGMENTI ATHÉNT már-már polgárháborús válságba süllyedt, amelyet az elkövetők utólagos megbüntetése, kitaszítása sem tudott csillapítani: , Ezeket az embereket és utódaikat szentségtörőnek s az istennő ellen vétkezőnek nevezték. Utóbb az athéniak száműzték ezeket a szentségtörőket, s száműzte őket később a lázongó athéniak segítségével, a lakedaimóni Kleomenés is, aki az élők szamüzese utän a holtak csontjait is kiäsatta és kidobatta.”?7 Hasonlóan tudósít az eseményekről Aristoteles is: „Myrön vädja alapjän häromszäz elökelöseg szerint kivälasztott ferfiü, miutän az äldozatokra megesküdött, ítéletet mondott. Mivel a szentségtörés bebizonyosodott, magukat a bűnösöket sírjukból kivették, nemzetségüket pedig örökös száműzetésre ítélték. A krétai Epimenidés pedig ezek után megtisztította a várost." A Kylón-felkelés körüli események nem egyedül Megaklést sújtották, aki archónként közrehatott az államcsínykísérlet leverésében, hanem egész nemzetségére (az Alkmeónidákra) kihatott. Az arisztokraták elhatározták, hogy feláldozzák az Alkmeónidákat a feszültségek enyhítése érdekében: egy háromszáztagú törvényszéket jelöltek ki az ügy kivizsgálására. A bűnösnek találtak földi maradványait azért kellett kiemelni a sírjukból, hogy ne fertőzzék a vérbűnnel Athén földjét, és ne vonják az istenek haragját a közösségre.? A száműzetés a nemzetség minden még életben lévő tagját sújtotta a kollektív felelősség elve szerint. A Kr. e. 7. századi Athén társadalma még szoros nemzetségi kötelékben élt, amelyben emberölés esetén az áldozat családtagjainak a joga és kôtelessége volt az elkövető üldözése és felelősségre vonása, azaz a vérbosszú kivitelezése. A közösség egyik tagjának erőszakos halála automatikusan kiváltotta a meggyilkolt közeli hozzátartozóinak jogát a vérbosszúra, amelynek immanens kockázata volt a cselekmény esetleg nem kielégítő felderítettsége. Az elkövetéssel gyanúsított életére törhettek a rokonok anélkül, hogy az ölési cselekmény vagy a kauzalitás bizonyítás tárgyává vált volna. A téves vérbosszú , viszont-vérbosszút" eredményezett, ami akár végnélküli ellenségeskedésbe is torkollhatott az érintett családok között. Ezt az ősi talio-elvet már az archaikus jogban ki lehetett váltani az elkövető és az áldozat családja közötti tárgyalások révén, ha sikerült vérdíjban megegyezni. A vérdíj megfizetése a sértett család megbékélését eredményezte, véget vetett a bosszúnak. Ha valaki az elkövető személyét vagy vagyonát a meg2? Thukydidés 1,126. 28 Arist. Ath. pol. 1; itt és a következőkben Ritoók Zsigmond fordítása. 39 Vö. Sarkady János: Magyarázatok, in Ritoók Zsigmond (ford.): Aristotelés: Az athéni állam, Budapest, Akadémiai, 1954, 171-172; Németh: À polisok viläga, 237-239. + 17 »
