Oldal 16 [16]
OCR
2. KYLÓN FELKELÉSE maink szerint is joggal kértek oltalmat a felbőszült tömeg ellen, amely felkoncolásukra törekedett. Az ókori menedékjog, a hikesia egyik lényeges vonása, hogy az oltalmat kérők alanyi köre kezdetben nem esett semmilyen korlátozás alá. Bárki az istenség védelmét kérhette, függetlenül attól, hogy arra valóban rászolgált-e — azaz nem számított, hogy az üldözők jogos vagy jogellenes cselekmény miatt voltak-e a nyomában. A menedékjog tehát modern fogalmaink szerint alanyi jognak minősült. Ha az oltalomkérő elérte a szent helyet, ha fizikai kapcsolatba tudott lépni a szent tárggyal (oltárral, szoborral), sérthetetlenné vált, és feltétlen oltalmat nyert. Általános vallási és erkölcsi parancsnak számított, hogy az üldözőknek meg kellett állniuk a szentély kapujában. Az oltalmat kérő általában nem állt egyedül az istenség előtt, hanem a szentélyben jelen lévő papok, szolgák, az üldözők és nézelődők szeme előtt végezte el az oltalomkérő rítust.? A rituális cselekmények a társadalmi környezet felé is szignalizálták, hogy az oltalomkereső kilépett a világi valóságból, és egy átmeneti, kivételes állapotba került, amelyet az isteni jog ural. Az oltalomkereső a rituális cselekmények elvégzésével, az isteni oltalomért folyamodással átlépte az , emberi jog" (ius humanum) határát, és átlépett az , isteni jog" (ius divinum) szférájába. A külső társadalom és a világi jog írott vagy íratlan normái ettől a pillanattól érvényüket vesztették rá vonatkozóan, hisz az isteni jog ősidők óta létező és népek fölötti (a világi hatalmak határain is átnyúló) szabályai uralkodtak a szent helyeken.?? A szakrális jellegű védelem attól sem függött, hogy a menedéket kérő az adott polis vagy egy másik városállam polgára volt-e. A hikesia tehát első pillantásra feltétlen és korlátlan, a pozitív jogot áttörő, azt korlátozó intézménynek látszik, amely a közhatalommal is dacolt, függetlenül az oltalomkeresés világi mércével mérve , igazságos" vagy ,igazságtalan" voltától. Az athéni demokrácia formálódásának kezdeti küzdelmeit tükröző Kylon-eset jól mutatja, hogy az ókori menedékjog a világi (jogi) és a vallási, szakrális normák határmezsgyéjén elhelyezkedő intézmény volt." Asylia, menedékhely gyanánt mindig valamely szent hely vagy istenszobor szolgált. Az oltalom feltétele a szoros fizikai kapcsolat létesítése az istenséget megtestesítő szent dologgal. Az oltalom csak addig állt fenn, amíg a fizikai 22 Chaniotis: Die Entwicklung, 235; Dreher: Hikesie und Asylie, 66—68. 23 A szentélyek sérthetetlenségét a görögök még háború idején is tiszteletben tartották, vö. például Ihukydidés 1,97-98; a témához lásd Jakab: A menedékjog, 587 sgg. > Vö. Angelos Chaniotis: Conflicting Authorities. Asylia between Secular and Divine Law in the Classical and Hellenistic Poleis, Kernos, vol. 9, 1996, 68. + 15 +
