Page 286 [286]
OCR
V. ÖSSZEGZÉS A Bevezetőben magam is hangsúlyoztam, hogy a jelen könyvnek nem célja a felsőoktatási autonómiaelméletekre fókuszálni, ugyanakkor láthatóvá vált az is, hogy ha egyetemről, s különösen egyetemvezetésről beszélünk, nem mellőzhetjük az autonómia kérdéskörét. Az autonómia mértéke nem csupán az intézmény működésének szabadságfokát befolyásolja, de kihat a vezetők hatáskörére és ezáltal felelősségére is. Olyan közegben, ahol az autonómia minimálisra zsugorodik, az állam közvetlenül vagy közvetve, kinevezettjei útján átveszi az intézmények irányítását — legyen szó akár a stratégiai jellegű döntésekről, akár a mindennapi működést befolyásoló beavatkozásokról — az intézményvezetői hatáskör formálissá, a felelősség elméletivé válik. A pusztán utasításokat teljesítő vezetőben nem tudatosul felelőssége (vö. felelősségattribúció elmélete a menekülés a felelősség alól: ,engedelmesség bűne"), munkája pedig inkább lesz letudott kötelezettség, mintsem odaadásból vállalt küldetés. Az autonómia tehát nem teher az állam számára, hanem lehetőség, és a felelősség kidolgozásával kombinálva a felsőoktatási intézmények hatékony vezetésének záloga lehet. Az autonómia ugyan nem garantálja a hatékonyságot, de annak hiánya egyenesen vezet a hatékonyság csökkenéséhez. Az autonómia biztosítása minden demokratikus jogállam ismérve, csorbulásuk e követelmények érvényesülését kérdőjelezi meg. Ugyanakkor az autonómia lehetőség is az intézmények számára, hogy saját eszközeikkel fejlesszék működésüket és hatékonyságukat. Ugyan az autonómiára egzakt definíciót nem adhatunk, azonban az előzőekben ismertetett jogirodalmi megállapításokra, nemzetközi kialakult jó megoldásokra és részben az alkotmánybírósági gyakorlatra támaszkodva egyfajta összegzésként felvázolható a következő elvárható autonómiakövetelmény: Annak terjedelme akkor megfelelő, ha képes biztosítani az oktatás és tudomány szabadságával összefüggő alapjogok gyakorlását. Értelmezésemben a felsőoktatási intézmények autonómiája a velük jogviszonyban álló személyek és az általuk felépülő kisebb-nagyobb oktatói, tudományos közösségek, műhelyek alkotmányos alapjogából fakad, teljesedik intézményi szintűvé, miközben szabadságjogaik érvényesítését segíti, egyfajta al
