Oldal 268 [268]
OCR
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 267 szervezeti és működési sajátosságaiból adódó eltérések kezelésére. Számos esetben ugyanis a döntést nem a vezető hozza meg, hanem egy erre hatáskörrel bíró testület, intézkedésének elmaradása adott esetben ezen testület határozatától függ. Ilyenkor álláspontom szerint nincs tényleges felelőssége a vezetőnek, ugyanakkor a jogalkotó a testület, illetve az egyes testületi tagok felelősségét nem teremtette meg. Ez pedig azt is eredményezheti, hogy a vezető a felelősség elhárítása érdekében a testületet akkor is bekapcsolja a döntéshozatali folyamatba, amikor az nem indokolt, vagy jogszabályból nem következik. Ily módon gyakorlatilag a számonkérhetőség, és ezáltal a felelősség eliminálódik. A hatályos jogszabályi környezetben, amikor a rektor pénzügyi felelősség tekintetében minden következményt a kancellárra háríthat, aki pedig a legkritikusabb kérdésekben a felelősség és általában a jogviszony jellege tekintetében teljességgel szabályozatlan konzisztórium egyetértését bírja, sok tekintetben kiürül a vezetői felelősség fogalma. Ahogy a rektor és a kancellár esetében, a hatáskörök és az egyéni felelősség kimunkálása nélkül nem küszöbölhetők ki a testületi működésből fakadó problémák sem. A testületi működéshez kapcsolódó felelősségi szabályozás annak ellenére kimunkálatlan, hogy mind a történeti fejlődés során nyomon követhető folyamatosan meghatározó jellegből és abból a sajátosságból adódóan is, amely szerint egyszerre alkalmasak az intézményi autonómia megjelenítésére, azegyéni autonómiák szintetizálására és a működés demokratizmusának biztosítására a felsőoktatási intézmények működésében betöltött szerepük vitathatatlan. Nem véletlen, hogy a testületi funkciók és hatáskörök többé-kevésbé állandó mivolta figyelhető meg a törvényi szintű szabályozás első megjelenési formája, a Ratio Educationis rendelkezéseiben éppúgy, mint a legutóbb hatályba lépett Nftv.-ben. Bár mindkettő a legfőbb döntéshozó testület hatáskörét jelentősen korlátozó szabályozást valósít(ott) meg, a szenátus továbbra is az intézmények Alaptörvényben rögzített jogosultságainak címzettjeként jár el. A szakirodalom és a különböző felsőoktatási kutatások megállapításai arra is rámutattak, hogy ezen intézményi testületek nem csupán az egyetemi polgárság jogainak megjelenítésére képes, a demokratikus működés követelményeinek garanciáját jelentő alakulatok, hanem alkalmasak arra, hogy az egyébként is fragmentált intézményi szervezetben az egyes érdekcsoportokat leképezzék, ezáltal az egyszemélyi vezetéssel szemben a partikuláris érdekek érvényesítőjeként az intézmény egészének javát szolgáló intézkedéseket akadályozzák, s így a vezetés és működés hatékonyságát rontsák." További probléma e testületek összetétele. A szenátus és más felsőoktatási intézményi testületek tagjai kiválasztásánál semmilyen garancia nincs arra, hogy arra alkalmas, döntésképes, kellően tájékozott és tájékozódni 364 Keczer Gabriella: 2010, i.m. 114., Kováts Gergely: 2009, i.m. 76., Bárány V. Fanny: 2015a, i.m. 94., Veres Pál — Golovics József: 2016, i.m. 14—15.
