Page 264 [264]
OCR
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 263 döntésre, és kellő ellensúlyt tud képezni az egyszemélyi vezetéssel és az esetleg ott összpontosuló hatalommal, illetve aműködés bürokratizálódásával szemben. Számolni kell azonban azzal is, hogy eműködés nehézkes, épp az alapos előkészítés érdekében a gyors reagálást igénylő ügyekben — szemben az egyszemélyi vezetővel — intézkedésre nem alkalmas, ha túl sok operatív ügy kerül hatáskörébe, lényegében formálissá válik működése, mert az előterjesztő akarata érvényesül, ezzel a döntés nála marad, a felelősség viszont nem." Az egyszemélyi vezető esetében az intézkedés — ha csak a felelősségáthárítás eszközeivel nem élt (akár más vezetők, akár testületek bekapcsolása útján) — és a felelősséget megalapozó magatartás, illetve az intézkedés vagy mulasztás és annak következménye közötti ok-okozati összefüggés tisztán kimutatható." Nem vitásan látható ez a testületi döntések esetében is, de ugyanez a testületi tagok felelősségéről már nem mondható el. Különösen igaz ez a sklasszikus" felsőoktatási intézményi testületekre, a szenátusra és a kari tanácsra. Ennek jelentős részben a döntéshozatal sajátos rendje is oka. A közigazgatásban működő testületek esetében általában feszes eljárásrenddel találkozunk, azaz nem csupán az összehívás, a napirend, a határozatképesség és határozathozatal rendje, hanem például a tanácskozás részletszabályai is szigorú keretek között érvényesülnek, a szabályos előterjesztést — gyakran időkeretbe szorított — általános és részletes vita követi, a módosító indítványok csak írásban, de legalábbis szövegszerűen terjeszthetők elő, az előterjesztő a vitát részletes, a hozzászólásokra reflektáló válasszal zárja le (és ez valóban le is zárja a vitát), valamint a zárószavazás ezt követően, e szakasztól elkülönülten kerül lefolytatásra. Látható, hogy milyen jelentős a különbség a kollegiális testületek ,őseként" is definiálható római szenátus minimálisan formalizált működéséhez képest." A felsőoktatási intézmények testületeinél különösen szembetűnő e két típus működési elemeinek kombinációja. Ugyan a római szenátushoz képest jelentősen formalizáltabb a működés, azonban a vita és a döntés megalapozásának módja sok tekintetben közelebb áll hozzá, mint egy önkormányzati testületi vagy akár országgyűlési eljáráshoz. Bár az egyetemi, főiskolai testületekben nincsenek frakciók, de közismert, hogy a hallgatói önkormányzat gyakran tömörül — a kari érdekektől független — egységes platformba, miközben az oktatók-kutatók és gyakran az egyéb munkakörben foglalkoztatottak testületen belüli , mozgását" elsősorban kari identitásuk determinálja. Ebben a közegben kézenfekvő, hogy kialakul az a dinamika, amelyben a döntés az ókori Róma szenátusában a mértékadó szenátorok véleménye mögé sorakozásával jött létre, illetve működik az a mechanizmus is, amelyben egy vita gyakran soha nincs befejezve, mert az utolsó hozzászólás képes újranyitni lezárt (vagy annak gondolt) 354 Kalas Tibor: i.m. 2012a, 113—114. 35 Horváth Imre: 2002, i.m. 187. 356 Ernst, Wolfgang: i.m. 34—40.
