Oldal 253 [253]
OCR
252 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN Mind a fenntartói, mind a bírósági ellenőrzésnek sajátossága, hogy csak a jogszabálysértés tényét rögzíti, és annak orvoslására szólítja fel a testületet, illetőleg a bíróság maga is orvosolhatja a jogsértést határozatában. Ezen eljárások azonban a jogszabálysértő testületi aktusért való felelősséget nem vizsgálják, legfeljebb egy ilyen, intézményen belüli vizsgálat alapját képezhetik. Ugyanakkor a jogszabályokból teljes mértékben hiányzik a következő lépcső, azaz, hogy ki, milyen feltételekkel és milyen jogkövetkezmények esetleges alkalmazásával állapíthatja meg a testület tagjának annak döntésében vagy mulasztásában való felelősségét." IV.3.2. Egyéb testületek a felsőoktatási intézményekben Ha egyszerű definíciót akarunk adni az egyéb testületek fogalmára, akkor azt mondhatjuk, minden olyan testület, amely a szenátus és a konzisztórium mellett működik. Ha azonban számba is akarjuk venni e testületeket, akkor már kevésbé egyszerű a dolgunk, mert azoknak működése csak részben ered a jogszabályokból, mások az intézmény szabályozási autonómiája körében jönnek létre. Vannak olyan testületek, amelyek csak meghatározott típusú intézményeknél működnek (szintén jogszabályi előírás alapján). De még a jogszabályon alapuló katalógus összeállítása is nehézségbe ütközik, hiszen egyes testületek nem a felsőoktatáshoz kötődő szabályozásból erednek. Emellett vannak olyan, a jogszabályban előírt hatáskörök, amelyek esetében csak azok ellátása kötelező, de intézményi döntés, hogy azokat valamely vezetőhöz vagy egy létrehozott testülethez telepítik-e. Lipikus példa erre a jogorvoslat joga, amelynek biztosítása törvényi kötelezettség, azonban annak eldöntése, hogy a kérelem elbírálása egyszemélyi vagy testületi hatáskör, intézményi szabályozásba tartozik, s az intézmények jellemzően ez utóbbi megoldást választják. A testületek hatáskörét tekintve alapvetően véleményező, javaslattevő, — az intézményi hatáskörben létrehozottak esetében — tanácsadó feladatokat találunk. Vannak döntési jogosultsággal bíró testületek is, ezek ezen hatásköre azonban vagy kifejezett jogszabályi rendelkezésen alapul, vagy a törvény olyan felhatalmazó rendelkezésén, amely lehetővé teszi a szenátus vagy az egyszemélyi vezető számára a hatáskör átruházását. A szenátus hatáskörébe tartozó jogkörök közül mindössze kettő átruházható, az oktatói, kutatói és vezetői pályázatok rangsorolásáról, címek, kitüntetések adományozásáról való döntés, illetve a nemzeti felsőoktatási ösztöndíj adományozásának kezdeményezése (ami intézményi szinten ugyancsak döntésnek Kérdések és válaszok a polgári nemperes eljárások köréből, Budapest, HVG-ORAC, 2008, 46., 61., 249. és 279—280. 35 A probléma részletes elemzésére lásd: Rónay Zoltán: 2016e, i.m. 255 272.
