Page 222 [222]
OCR
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 22I meglehetősen elszórtan, eltérő részletezettséggel jelennek meg, az pedig, hogy mely rektori hatáskörök kerülnek egyáltalán rendeletben meghatározásra, és hogy azokat milyen mélységben, részletezettséggel rögzítette a jogalkotó, meglehetősen ötletszerűnek tűnik. Ráadásul a jogszabályok pontatlan megfogalmazása, illetve azoknak a kancellári jogintézmény bevezetését megelőző keletkezése, és szövegezésüknek a módosított törvényhez igazítását biztosító rendeletalkotás elmaradása egyes esetekben további bizonytalanságot okoz. Ez azon feladatok kapcsán merül fel, amelyeket a jogalkotó nem egy meghatározott vezető, hanem általában az intézmény felelősségi körébe utal, vagy amikor ugyan vezetőről rendelkezik, de annak személyét közelebbről már nem határozza meg. Ilyen esetben a jogszabály értelmezés vezetheti el a jogalkalmazót oda, hogy a tényleges felelőst több-kevesebb biztonsággal azonosítsa. Egyértelműbb a helyzet, amikor az adott végrehajtási rendeletben előírt felelősség címzettje ugyan szintén csupán a felsőoktatás intézmény, azonban az ellátandó, végrehajtandó feladat természetéből már lehetséges következtetni a konkrét intézményvezetőre."" Néhány végrehajtási rendelet — az előzőektől eltérően, feltehetően a szabályozás tárgyából adódóan — pontosan meghatározza a hatáskörök ellátóit. Az alábbiakban érintett — alapvetően rektori felelősséget megalapozó — rendeletek esetében is látni fogjuk, hogy azok rendelkezéseinek egyes elemeiben a rektor mellett meg-megjelenik a kancellár hatásköre is. Ez különösen az oktatásra vonatkozó szabályok esetében van így. Mindennek magyarázata abban rejlik, hogy az oktatás maga és az oktatás működtetését biztosító igazgatási-szolgáltatási tevékenység még annyira sem határolható el egymástól, mint amennyire a gazdálkodási, üzemeltetési kérdések." Ez a kodifikációs környezet nem teljesen új keletű, a korábbi szabályozás is — ugyan kevésbé hézagosan — hasonló technikát alkalmazott. Nem véletlen, hogy már az Ftv.2. kodifikációja során érzékelhető volt, hogy múlhatatlanul szükséges a felelősségi körök kijelö156 A nem állami intézmények esetében nincs ilyen értelmezési probléma, az itt ismertetett felelősség minden esetben a rektort, mint az intézmény első számú felelős vezetőjét és képviselőjét terheli [vô. Nftv. 13. $ (1) bek.]. Ugyancsak nem merül fel ilyen probléma a Nemzeti Közszolgálati Egyetem esetében sem, ahol kancellár nem működik, a fenntartói jogokat pedig a fenntartói testület és annak hivatala látja el la Nemzeti Közszolgálati Egyetemről, valamint a közigazgatási, rendészeti és katonai felsőoktatásról szóló 2011. évi CXXXII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról 363/2011. (XII. 30.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: NKE vhr.) 2—5. §]. Ennek kapcsán fontos leszögezni, hogy e rendelkezések egyáltalán nem állapítanak meg felelősségi szabályt, egyetlen e helyütt említendő elemük, amely kimondja, hogy a fenntartói testület ügyvivője a testület által átruházott körben gyakorolja a munkáltatói jogokat a rektor és az testület hivatalának vezetője felett INKE vhr. 3. § b) pont]. 197 Nagy Marianna: 2015, im. 220-221.
