Oldal 220 [220]
OCR
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 219 mény más, magasabb vezető vagy vezető beosztású alkalmazottja." A kancellár nem kapott teljes körű jogkörátruházási lehetőséget. Számára csak a hatáskörébe tartozó feladatok előkészítése, az egyetértési jog gyakorlása, az intézményi társaságokban a tulajdonosi jogok gyakorlása és a munkáltatói jog gyakorlása körében megengedett a hatáskör-átruházás. Ugyanakkor a már említettek szerint a szervezeti és működési szabályzatban kijelölendő az a (kancelláriai) vezető, aki akadályoztatása, érintettsége esetén helyetteseként jogosult eljárni. A nem átruházható, tehát kizárólagos kancellári hatáskörök kiválasztásának indokai nem ismertek, azokat az egyes jogkörök tartalmával magyarázhatjuk: ugyanis sem az egyszemélyi felelősséget jelentő működtetés, sem a működtetés feltételeinek biztosítása, illetve az ahhoz szervesen kapcsolódó gazdasági vezetőre vonatkozó megbízási jogkör, sem pedig a rektorral való együttműködés tekintetében nem lenne indokolt a hatáskör átruházása és ezáltal a saját hatáskörének kiüresítése."" Bár az sem kizárt, hogy a korlátozás azt is célozta, hogy a kancellárnak eszébe se jusson e jogköreit a rektorra delegálni. A hatáskör átruházása a kancellár esetében is lehet eseti vagy az ügyek meghatározott körére szóló, annak címzettje pedig ugyancsak az intézmény magasabb vezető, vezető beosztású alkalmazottja. Minthogy e körben a törvény szűkítést nem tartalmaz, azt sem zárja ki, hogy az Nftv. 13/A. § (2) bekezdés b), d) és e) pontjában foglalt kancellári hatáskörök a rektorra vagy a rektorhoz tartozó vezetői körre kerüljenek átruházásra, egyidejűleg a kancellári felelösseget is äthäramoltatva.'”' Mindkét vezetői kör vonatkozásában lényeges, hogy például munkajogi intézkedést a vezető csak megfelelő delegáló, jogkörátruházó aktus akár egyedi, de a munkavállaló számára ismert, akár kollektív (szabályzat, utasítás) rendelkezdése alapján gyakoroljon, ellenkező esetben felmerülhet az érvénytelenség kérdése, "?? Áttekintve a rektor és a kancellár hatásköri elhatárolásának problémáját, óhatatlanul adódik a kérdés, vajon a sokat hangoztatott német minta (azaz valójában a különböző tartományokban kidolgozott egy-egy konstrukció) milyen megoldást kínált rá. A 2010-es németországi felsőoktatási szervezeti reform során is élesen vetődött fel, vajon hogyan oldható fel az az ellentét, amely az oktatás-kutatás és az azt szolgáló személyzeti, gazdálkodási és jogi tevékenység szoros egymásba fonódása és az ezek elválasztását jelentő intézményrendszer között feszül. Ugyanis Németországban jóval korábban megvalósult, hogy a tudománnyal közvetlenül összefüggő valamennyi tevékenység, azaz a kutatás és az oktatás az akadémiai önkormányzatiság keretei között érvényesül, ebbe az állam csak a jogi felügyelet körében avatkozik bele, míg az ezen kívül eső szakmai (mindenekelőtt 189 Nftv. 13. § (3) bek. 50 Nftv. 13/A. § (5) bek. Lásd ehhez: Nftv. 13/A. § (2) bek. b), d) és e) pont. DI Nftv. 13/A. § (5) bek. 192 Kiss György: 2005, i.m. 114-115.
