Page 197 [197]
OCR
196 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN egyáltalán nem terjed ki az elszámoltathatóságra.""? Az Nftv. ugyan felsorol tételes eseteket is, amikor a Kjt. nem vagy csak eltéréssel alkalmazható, de kártérítési, felelősségi szabály nincs ezek között." Ugyanakkor a már hivatkozott általános utaló szabályból adódóan az Mt.4. és a Kjt. irányadó szabályai alkalmazandók. Az Mt.3. és az Mt.4. közötti különbségek e körben nem számottevők. Ugyanakkor az új szabályozás vezetőre vonatkozó fogalma feloldotta a gyakorlatban a vezető és helyettese együttes kezelésének eddigi problémáját, egyértelművé téve, hogy akár részben, akár egészében, akár egy vagy több személy is lehet helyettes. Hogy kik ezek, azt általában a belső szabályok mondják meg. A munkajogi szabályok tekintetében a helyettesnek minősülő személyek esetében általában az a feltétel, hogy a vezető közvetlen irányítása alatt álljanak." A felsőoktatásban azonban a törvényi rendelkezések és azok felhatalmazása alapján, keretei között a szervezeti és működési szabályzat rendelkezik erről." Ahhoz, hogy az Nftv. hatálya alatt meghatározhassuk az Mt.4. és a Kjt. irányadó szabályait, elöljáróban jelezni szükséges, hogy az Ftv.2. rendelkezéseihez hasonlóan -— a két vezetői szint elkülönítését 117 az általánosan bevett rendeleti szabályozás helyett!" továbbra is törvényi szinten rögzítve — az Nftv. is kimondja, hogy a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkáltatónál a vezetői megbízás alatt vezető állású munkavállalót kell érteni." Az Mt.A. a korábbinál tágabb értelemben használja a vezető állású munkavállaló fogalmát, értve ezalatt egyrészt a munkáltató vezetőjét, de idesorolva a közvetlen irányítása alatt álló és — részben vagy egészben — helyettesítésére jogosított más munkavállalót is, valamint a munkaszerződés alapján a munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört betöltő olyan munkavállalót, akinek alapbére eléri a kötelező legkisebb 15 Roóz József: i.m. 133—134. Werner Hauser szerint a tudomány szabadsága az egyetemeken sem tekinthető korlátlannak, egyrészt azért mert valamennyi oktatási-nevelési ügy az állam mint legfelsőbb vezető ellenőrzési joga alatt áll, valamint azért sem, mert bár a tanítás célja, módszertana, illetve a közvetítés módja a szabadság tartományába esik, de az oktatási rendszer működtetése az állam felelőssége, ezért módja van e körben célokat előírni. (Hauser, Werner: Wissenschaftsfreiheit und universitare Studiengestaltung, Osterreichische Juristen-Zeitung, 51. évfolyam, 1996/3, 98—99.). Osztja ezt a véleményt Hans Peter Bull &s Veith Mehde is, akik szerint szintén nem kérdés, hogy az oktatás és kutatás szabadsága a mind jobban élesedő versenyben alkotmányosan garantálandó, de teljesen irreális gondolat, hogy ez a szabadság korlátlan lenne, hiszen a közjogi kereteket az állam meghatározhatja, és meg is kell határoznia. Emellett az egyének és intézmények magánjogi jogviszonyok alanyaiként e jogszabályok keretei közé is szorítva működnek. (Bull, Hans Peter —Mehde, Veith: i.m. 651.). 14 Nftv. 24. $ (6) bek., 36. $ 15 Szűcs Péter: i.m. 98. 116 Nftv. 37. § (2) bek. U7 Horvath Istvan: i.m. 563. "8 Nftv. 37. § (1)—(2), (7) bek. Ezen kívül magasabb vezető még az egészségügyi felsőoktatási intézményben az egészségügyi szolgáltatás irányításáért felelős vezető [Nftv. 99. § (2) bek.].
