Page 186 [186]
OCR
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 185 részben azonban azzal circulus vitiosus-ban lévő, azzal egymást gerjesztő elemhez, ez pedig a felelősség, vagy pontosabban a kodifikált felelőtlenség problémája. Vitathatatlan, hogy a tudomány és oktatás, illetve az azzal összefüggő működtetési kérdések koordinálására két megoldás létezik: vagy az állam szabályoz mindenre kiterjedően, vagy azt az egyetemi szabályozási keretek között az intézményi önkormányzatra bízza, a tudomány szabadságából azonban csak a második megoldás következik." A kialakított jogintézmények (kancellár, konzisztórium) azonban nem korlátozódnak a pénzügyi ellenőrzésre, lényegében az előbbiekben említett átfogó területeken közvetlenül beavatkozó vezetést valósítanak meg, miközben a felelős vezetésre lényegében nem alkalmasak, viszont az autonómiakorlátozás burkolt vagy kevésbé burkolt eszközeiként képesek funkcionálni. Elsősorban az ún. akadémiai vezetésnek, de még a kancellári körbe tartozóknak is számos olyan kérdésben kell dönteniük vagy intézkedniük, amely közvetlenül vagy akár közvetve sem jár anyagi konzekvenciával, pénzben kifejezhető kárral. A szakmai, stratégiai tartalmú döntésekért vagy intézkedések elmulasztásáért azonban a felelősség kimondásán túl érdemi következményekkel a magasabb vezetőknek nem kell számolniuk. Ugyan a vezetői megbízás visszavonása lehetséges eszköz, de arról nincs tudomásunk, hogy az utóbbi időben egy rektort vagy dékánt hibás szakmai döntésért vagy valamely szakmai tárgyú intézkedés elmulasztásáért retorzió ért volna. Ami pedig a kancellári intézményt illeti, ugyan az utóbbi időben több alkalommal került sor kancellári megbízás miniszterelnöki visszavonására, de ezek konkrét okairól a közvélemény nem tájékozódhatott. Noha az oktatásigazgatási ágazat idejekorán kialakította az állami beavatkozás eszközrendszerét, sés itt a hagyományos hármas eszközrendszert, a jogalkotás — jogalkalmazás — intézményfenntartás triumvirátusát használta, $ Magyarországon ennek ellenére sem sikerült egy korszerű, mindkét fél, tehát az intézmény és a fenntartó számára kielégítő megoldást találni. Osztva a hazai és nemzetközi véleményeket, nem kérdés, hogy a felsőoktatási intézmények vezetésében a korábbinál sokkal erősebb szakmai követelmények és szélesebb körű részvétel indokolt,"! amely képes pótolni aza akadémiai vezető © Uerpmann, Robert: i.m. 644. 8 Nagy Marianna: Jogalkotási és jogalkalmazási kérdőjelek a doktori képzésre vonatkozó jogi szabályozásban — egy akkreditációs eljárás apropóján, Magyar Tudomány, 171. évfolyam, 2010/1, 67. 64 Érdekes adalék ehhez a szakirodalomban kibontakozott vita, amelyben Pokol Béla a tudományos kvalitást és kvantitatív teljesítményt helyezi előtérbe, míg Polónyi István következetesen kitartva korábbi álláspontja mellett a menedzsment-professzionalizmus elengedhetetlen mivoltát hangsúlyozza. Polónyi István: 2011a, i.m., Pokol Béla: Akadémia: nem megszüntetni — megváltoztatni! Jogelméleti szemle, 2011/1, http://jesz.ajk.elte.hu/ pokol45b.html (2016. 07. 03.)
