OCR
184 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN zetés kialakítását szorgalmazta, ösztönözte, katalizálta, azonban jelentős részben az intézmények belső felismerése vezetett annak megteremtéséhez." Márpedig a kettős vezetés sikerességének záloga, hogy vagy eleve ebben a formában jöjjön létre a szervezet, vagy már létező működés átalakítása során a korábbi egyszemélyi vezető vezényelje le e folyamatot, és társát saját maga válassza ki, egyúttal egyértelműen és világosan elhatárolva a két vezető felelősségi és hatáskörét." Ezért is okoz súlyos problémát, hogy a jogalkotó is adós maradt az intézményi belső konfliktusok kezelésének megfelelő keretet adó közjogi szabályozás módjának, eszközrendszerének kialakításával. Mindezt tetézi, hogy — szemben a külföldi példákkal," sőt még a korábbi hazai tervekkel is" — miközben a rektorral szemben visszatérő kifogás, hogy akadémiai karrierje révén valódi menedzser képességei eshetdlegesek,” a kancellárral szembeni szakmai követelmények gyakorlatilag nem jelentenek érdemi kivälasztäsi szüröszempontokat.° Noha a vezető szerepe kulcsfontosságú abban, hogy egy szervezet mennyire lesz eredményes, ha ugyanis a szervezetet kritika éri, akkor annak címzettje javarészt ő, ezért , (a) főnökök kiválasztására, a főnöki állások betöltésére a legnagyobb gondot kell fordítani, mert azokat a hibákat, amelyeket a főnökök rossz kiválasztása okoz, nem lehet ellensúlyozni az alárendeltek még oly jó kiválasztásával sem." Összességében tehát a jogalkotó a részben alappal a vezetési struktúrára visszavezetett válságtüneteket nemhogy nem tudta megfelelően kezelni, de lényegében az autonómia szinte teljes körű felszámolásával és a vezetési struktúra szakszerűtlen átalakításával súlyosbította is. Ezen a ponton jutunk el a másik, ugyan az autonómiától részben független, 55 "Tamás Pál: Nemzetközi mintakövetés a közép-európai akadémiai kapitalizmusban, Magyar Tudomány, 176. évfolyam, 2015/8, 957. °° Csurilla Gergely: i.m. 51—54. "7" Kováts Gergely: 2016c, im. 89—92. A felsőoktatás átalakításának stratégiai irányai és soron következő lépései, Budapest, A Felsőoktatásért Felelős Államtitkár és Kabinetje, Emberi Erőforrások Minisztériuma, 2013. szeptember 12. 32. (https://docs.google.com/file/d/0B-bRb8Wxe4bX T VdlaktGU1d1d0U/edit?pref=2&pli=1 2016.08.19.) Figyelemre méltó e tervezet és a hatályos törvény szembetűnő különbsége. Itt ugyanis a szakterületi és vezetői tapasztalatok elvárása biztosította volna a megfelelő kompetenciát, egy adott intézmény kancellárjával szemben ez az általa vezetendő intézmény költségvetésének minimum huszadával, a munkáltatása alá tartozó munkavállalók minimum negyvenedével rendelkező korábbi munkahelyen betöltött felsővezetői pozíciót és ezen belül is legalább három év felsővezetői tapasztalatot előírva. "7 Barakonyi Károly: 2004, i.m. 596., Veres Pál — Golovics József: 2016, i.m. 9., Bull, Hans Peter — Mehde, Veith: i.m. 654. 60 Veres Pál — Golovics József: 2016, i.m. 19. 61 Magyary Zoltán: 1944, i.m. 8.