Seite 159 [159]
OCR
158 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN illetve kellett volna előre látnia egy ideáltipikus, gondos személynek a károkozó helyzetében." Ebben esetben ugyanis az egyetemleges felelősség alól mentesül. Fontos hangsúlyozni, hogy ugyanakkor a következő lépésben felmerül a munkáltató irányába fennálló kártérítési felelőssége is, tehát a kár megtérítése alól nem, csak a közvetlen perelhetőség alól mentesül. Ezek a szabályok kimondva-kimondatlanul elsősorban a pénzügyi visszaélésekkel harmadik személyeknek okozott szándékos kár megtérítését szolgálják. Elsőre a felsőoktatási intézmények esetében az ilyen típusú károk megvalósulása kevéssé tűnik reális feltételezésnek. Ha azonban arra gondolunk, hogy harmadik személyként károsult lehet a fenntartó, e szabály relevanciája már nem kérdőjelezhető meg. Elég itt akár a közbeszerzési szabályok szándékos megszegésére utalni, amikor végső soron az államot mint fenntartót a tulajdonát képező vagyon csökkenésével éri kár. Mindezek alapján az is látszik, hogy az alkalmazottért fennálló felelősséggel összefüggésben a Ptk. és az Mt.4. szabályozása szorosan összekapcsolódik, ?? egy adott tényállásban akár az egyes tényállási elemek vonatkozásában párhuzamosan is funkcionálhatnak. Az nyilvánvaló, hogy az alkalmazottért való felelősség alkalmazhatóságának alapfeltétele, hogy a károsult külső harmadik személy legyen, ha ugyanis a károsult a munkáltató vagy másik munkavállaló, akkor az Mt.4. kárfelelősségi szabályai kapcsolódnak be." Nem kizárt olyan tényállás sem, amelyben a kár több személyt, a károkozó munkatársait és külső személyeket, vagy ezek mellett akár a munkáltatót is éri. Ezekben az esetekben a két kódexben rögzített kárfelelősségi szabály egyaránt alkalmazandó lesz. 381 Fuglinszky Ádám: 2015, i.m., uo. 382 Az Mt.4. és a Ptk. összekapcsolódása abban az esetben nem mutatható ki, ha nem tudni, ki volt a konkrét károkozó, azaz nem azonosítható a konkrét alkalmazott személye. (Fuglinszky Ädäm: 2015, i.m., 436.) Ebben az esetben álláspontom szerint a felelősség kizárólag a Ptk. szabályrendszerén nyugszik. Itt azonban nem dogmatikai okokból hiányzik a munkajogi felelősségi szabály alkalmazhatósága, csupán praktikus okokból, mivel hiányzik a felelősségi alakzat egyik lényeges alkotója, a károkozó. Ilyen esetekben persze erősen kérdéses, hogy a szándékosság egyáltalán mennyiben deríthető fel, de ugyanakkor véleményem szerint a konkrét alkalmazott azonosíthatóságának hiánya önmagában nem is zárja ki (pl. amikor az biztos, hogy a munkáltató informatikai eszközének szándékos használatával valamely nem azonosítható alkalmazott okozta a kárt). Az más kérdés, hogy ilyenkor a szándékos károkozó hiánya csak az egyetemleges felelősség fennállásából fakadó jogkövetkezmények, illetve a munkáltató regressz igénye érvényesíthetetlensége miatt bír jelentőséggel. 383 Fuglinszky Ádám: 2015, i.m. 424.
