OCR
III, AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG KOMPONENSEI 157 töri amunkavállalót gyengébb féli mivolta miatt védő, az Mt.4. hatályba lépésével egyébként is meggyengített falat. A két kódex szabályozásának iránya tehát egyfelé mutat, a munkavállaló felelőssége általános magánjogi felelősséghez közelítésének irányába. Különösen szembeötlik ez a tendencia, ha a Ptk. kidolgozására irányuló szakértői javaslatot vizsgáljuk, amely szerint eredetileg az alkalmazott egyetemleges felelőssége két ponton is olyan feltételhez kötődött volna, amely szándékosság esetén is korlátozta volna annak terjedelmét. Az egyik, hogy az alkalmazottért való munkáltatói felelősség jogszabály által korlátozható lett volna, hiszen a tervezet még tartalmazta az egyetemleges felelősséghez kapcsolva a , jogszabály eltérő rendelkezése hiányában" fordulatot. A másik egy többletfeltétel volt, amely nem csupán szándékosságot írt volna elő, hanem azt is, hogy a károkozó magatartást az alkalmazott jogviszonyával visszaélve valósítsa meg. Ezzel voltaképpen áttörte volna a felelősséget, és a nemzetközi irányok mentén azokban az esetekben, amikor az alkalmazott a kárt a jogi személy munkáltatóval fennálló viszonyt saját vagyoni gyarapodása érdekében visszaélés jelleggel felhasználva okozta, s ugyancsak szakítva a munkáltató és alkalmazott elválasztásának elvével, bevezette volna az alkalmazott közvetlen felelősségét az egyetemes felelősség jogintézményén keresztül." A fentiektől eltérően az Országgyűlés végül is egy olyan szöveget fogadott el, amely sem a munkáltatónak az alkalmazottjával fennálló egyetemleges felelőssége jogszabály általi korlátozhatóságát, sem a jogi személyiséggel való visszaélés követelményét nem tartalmazza, önmagában a szándékos károkozás már elegendő az egyetemleges felelősség megalapozásához. Ezzel a törvényben a közvetlen felelősségi szabály a tervezetthez képest is még szigorúbb lett." Ez pedig egyértelműen a Ptk. és az Mt.4. kölcsönhatása (ti., hogy a magánjog hajlik-e el enyhébb irányú szabályozás feléa munkajog munkavállaló egzisztenciális védelmét figyelembe vevő szempontjai következtében, vagy a szigorúbb, a polgári jogi felelősség objektivizáló rendelkezései jutnak-e érvényre) helyett sokkal inkább a magánjog fölényére utal a munkajoggal szemben. Még akkor is, ha a gondatlanságot is magában foglaló vétkességhez képest a szándékosság szűkebb körben alapozza meg a felelősséget. Ehhez azonban mindig szükséges a károkozó munkavállaló esetében annak vizsgálata, hogy tudata mire terjedt ki: akarta a kárt, vagy annak lehetőségébe belenyugodott (eshetőleges szándék), vagy akár súlyos gondatlansága idézte elő azt. E körben tehát vizsgálni kell azt is, hogy az ok-okozati összefüggés megvan-e, illetve az előreláthatóság keretében azt is, hogy , milyen típusú és nagyságrendű kárt fogott át a tudata, 378 Lábady Tamás: Felelősség szerződésen kívül okozott károkért, in: Vékás Lajos (szerk.): Szakértői javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetébez, Budapest, Complex, 2008, 1135-1136. 39 Lábady Tamás: A deliktuális felelősség fontosabb változásai, in: Vékás Lajos — Vörös Imre (szerk.): Tanulmányok az új Polgári Törvénykönyvböz, Budapest, Wolters Kluver, 2014, 285. 380 Fuglinszky Ádám: 2015, i.m. 439.