OCR
132 VEZETÖK, TESTÜLETEK, FELELÖSSEG A FELSÖOKTATÄSI INTEZMENYEKBEN Ahogy a közszolgálat és az állampolgárok viszonyában, az egyetemek és főiskolák polgárai esetében is igaz, hogy — szemben a magánjogi jogviszonyokkal, amelyekből etikátlan magatartás tapasztalása esetén a szerződő partner akár egyoldalú döntéssel is kiléphet — nincs méltányos módjuk a jogviszonyból kilépésre." A , méltányos mód" kifejezés alatt azt értem, hogy noha az intézményvezető etikát lan magatartása esetén az alkalmazottnak általában lehetősége van a munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony egyoldalú megszüntetésére, illetve a hallgatói jogviszony is megszüntethető egyoldalúan a hallgató részéről, azonban egyik esetben sem tekinthetjük méltányosnak azt a helyzetet, amikor a szenvedő fél harmadik személy negatív megítélésű magatartásának hatása alól csak a saját életkörülményeit alapvetően károsan, hátrányosan befolyásoló módon tud szabadulni. Éppen ezért megfogalmazható etikai elvárás az intézményvezetőkkel szemben, hogy döntéseik során figyelembe vegyék a nekik bizonyos értelemben kiszolgáltatott személyek helyzetét."? Különösen igaz ez a hallgatók ún. méltányossági kérelmeinek elbírálásakor, amely során — a kérelmek nagy számára tekintettel — gyakran születnek formalizált, , futószalagon gyártott" pozitív (kérelemnek helyt adó) döntések, amelynek következtében az ilyen kérelemmel nem élők a valamely kötelezettség alól nem feltétlenül indokoltan mentesítendőkkel szemben hátrányba kerülnek, lényegében azért, mert ők komolyan vették a méltányosság kivételes jellegét. Természetesen ugyanígy méltánytalan az is, ha az elutasító döntésekre kerül sor rutinból, érdemi megfontolás nélkül. Ez a probléma természetesen részben kezelhető szabályozási oldalról is, akár hatásköri, akár eljárási szabályokkal, akár a méltányosság szűkítésével, de mindaddig, amíg akármilyen szűk körben a vezetői méltányosság jogintézménye fennmarad (márpedig a felsőoktatási intézmények működésének sajátosságából adódóan ez reális feltételezés), a döntéshozatal során tanúsítandó magatartásra a normatív szabályozás teljes körű útmutatást nem fog adni, az általa nem lefedett területen pedig érvényesülhetnek az etikai elvárások. Mindez azt is jól példázza, amiről a korábbiakban már szó volt, hogy tudniillik a jog és az etika nem csupán erősítheti egymást, hanem konfliktusba is kerülhet: azaz a jogszerű magatartás — itt a formálisan a szabályoknak megfelelő méltányossági döntés — nem feltétlenül lesz egyben etikus is. Ezért álláspontom szerint kiemelt jelentősége van az etikai szabályozásnak, hiszen bár az etikai követelmények általános érvényűek, azok megsértésének megítélése mindig az adott közösség keretei között érvényesül, mivel a morális tartalom még a társadalmi tartalomból fakadó , plurális jellegét" magában hordozva fordul 381 Józsa Zoltán: 2015, i.m. 82. 382 Juhász Andrea — Torma András: A közszolgálati etika jogharmonizációja, Miskolci Doktoranduszok Jogtudományi Tanulmányai, Tomus: 14, Miskolc, Gazdász-Elasztik, 2014, 195.