Page 130 [130]
OCR
III. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG KOMPONENSEI 129 ha a csoport státusza alacsony, mint a magas státuszú csoportokban, ahol az elhárító döntés dominál." Kutatások azt is alátámasztották, hogy a legtöbb esetben egy csoport tagjai hajlamosak egy vagy több sajátos jellemzővel bíró csoporttagra több felelősséget hárítani, miközben azok az egyének, akik központi szerepet játszanak a csoportban, több felelősséget is vállalnak a csoport eredményeiért; de ha a vezető szerepe nem előre meghatározott, azt kevesebb egyén vállalja magára utólag, ha a csoport kudarcot vallott. Amint azt bemutattam, a felelősségattribúció alapja az emberi magatartások (6n)értékelése. Minden szervezetben és minden vezető tekintetében létjogosultsága van ezért ezt vizsgálni, de különös hangsúlyt kap az egyetemek és főiskolák esetében, ha azt a kijelentést is elfogadjuk, hogy , [a] felsőoktatásban magatartás-kontroll működik". Azaz olyan szocializációs mechanizmusok alakultak ki, amelyek standardizáltan biztosítják az adott tudományterület, tudományos műhely, iskola normáinak egységes követését, legyen szó bírálati elvekről, lektorálási standardokról, kinevezési gyakorlatról, szakmai elismerésekről, amelyekhez ugyan folyvást igazodniuk kell, azonban amelyek keretei között széles körű cselekvési és döntési szabadság lehetősége is fennállhat, és amely kihatással van felelősségükre is." III.3.3. A vezetői etika Az előző fejezetben röviden bemutattam, melyek azok a pszichológiai, lélektani folyamatok, amelyek a vezető cselekedeteit és felelősségtudatát befolyásolják. Ezen pszichikai folyamatok egyik eleme a cselekvő viszonyulása az erkölcsi követelményekhez. A pszichológiának és az etikának a tárgya egyaránt az emberi cselekedet, amely a két tudomány által két irányból kerül megközelítésre, vizsgálva az erkölcsi jelenségek pszichológiai dinamizmusát és a pszichológiai jelenségek erkölcsi tartalmát." Az emberek, így a vezetők cselekedeteit azonban általában nem a bennük lejátszódó lelki folyamatok alapján ítélik meg (azok gyakran nem is válnak ismertté), a jogi megítélés pedig korántsem szükségszerű, és az adott 267 Scheepers, Daan — Ellemers, Naomi — Sassenberg, Kai: Power in group contexts: Ihe influence of group status on promotion and prevention decision making, British Journal of Social Psycholgy, 52. évfolyam, 2013/2, 238-254. 268 Forsyth, Donelson R. — Zyzniewski, Linda E. - Giammanco, Cheryl A.: i.m. 52-62. Forsytb és társai kutatása azt is megmutatta, hogy a felelősség nem egyenlően oszlik szét a csoporton belül, a tagok a saját közreműködésüket túlértékelik, és a többi tagot sem tartják egyformän felelösnek. (Forsyth, Donelson R. - Zyzniewski, Linda E. - Giammanco, Cheryl A.:i.m. 63) 269 Kováts Gergely: 2009, i.m. 69. 270 Kováts Gergely: 2009, i.m. uo. 71 Hársfai Katalin: Etika, Budapest, Szent István Társulat, 2015, 30.
