Seite 121 [121]
OCR
120 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN kimondatlan parancsa, elvárása vagy nyomása, a konformizmus konkrét kényszerítő személytől, erőtől függetlenül, a körülmények hatására következik be (az előbbi — háborús példával élve — tipikusan a közkatona, míg utóbbi a háborús bűnökhöz akárcsak hallgatólagosan is asszisztáló lakosság hivatkozása). Egy munkahelyen azonban mindkettő egyaránt sajátossága a munkavállalóknak (beosztottaknak), a konformizmus bűne tulajdonképpen kiegészíti és felerősíti az engedelmességet.” A szerepek és az azokból adódó felelősség elkerülési törekvések — amint az látható — alapvetően jelen vannak az emberi magatartásokban, ezért, hogy egy adott munkahelyen azok előfordulási aránya minimalizálható legyen, kiemelt szerepe (felelőssége) van a vezetőnek." Nem véletlen, hogy a pszichológia és a vezetéstudomány e határterületen egymásra támaszkodva és együtt fogalmazta meg a korszerű vezetési elméleteket és azok felelősségi vonatkozásait. Ezek alapján látható, hogy a felelősség áthárítására való hajlamot a beosztottaknak a vezetőtől való elszigeteltsége, a tőle való félelem, a hibázási lehetőség számossága felerősíti. Utóbbinak különösen kedvez, amikor a munkavállalók szerepei nem kellően tisztázottak (úgy is fogalmazhatnánk, a munkaköri, hatásköri elhatárolásokra nem vagy nem megfelelően került sor), nincsenek egyértelműsítve az elvárások, a döntés egy személy vagy egy szűk kör kezében összpontosul, és a beosztottak nemhogy nem ösztönzöttek az innovatív megoldásokra, de végső soron a gondolkodás nélküli végrehajtást (lényegében utasítások, parancsok teljesítését) várják el tőlük. Ez a közeg a bizonytalanságnak olyan fokát képes előidézni, amelyben a résztvevők a , túlélésre játszanak", és nem lelkesedésből, a közös siker érdekében, hanem a feladatot letudva végzik munkájukat.?? Az ilyen körülményeket kialakító vezető lényegében személyes hatalmát, autoriter magatartását és önérdek-érvényesítő képességét használja, stílusa domináns, irányításközpontú, és nem mentes a 30 Hamilton, V. Lee — Sanders, Joseph: i.m. 69—70. A szerzők az engedelmesség és a konformizmus különbségeinek bemutatásához elvégzett összehasonlítás alapjául a hierarchiát, az utánzást, a meghatározottságot és az akaratlagosságot választották. A bierarcbia arra utal, hogy az engedelmesség a felettes és az alárendelt személy nem egyenlő viszonyából fakad, utóbbi cselekvő elismeri a felettes jogát a magatartás előírására, míg a konformizmus egyenlő státuszú (a hierarchia azonos szintjén álló) személyek között valósul meg. Az engedelmesség soha sem magatartásmásolás, ezért esetében utánzásról nem beszélhetünk, a konformizmus viszont kifejezetten a magatartások homogenizálása. Az engedelmesség velejárója a meghatározottság, hiszen az azt kiváltó aktus, előírás mindig egyértelmű magatartást vár el, a konformizmus viszont a természeténél fogva foglalja magában a magatartás tanúsítását. Az akaratlagosság szintén az engedelmesség jellemzője, mert a konformizmus kizárja az alanyok önálló cselekvését, az engedelmességet viszont elfogadják mint tetteik magyarázatát. Az engedelmesség lehet kötelezettség, a konformizmus viszont soha sem az. 31 A felelősség áthárításának egy másik, és a felsőoktatásban tipikusan megjelenő eszköze a testületi döntés. 232 Fiske, Susan T.: i.m. 164—166.
