Oldal 120 [120]
OCR
III. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG KOMPONENSEI II9 előreláthatóak." Lényegében azonban a szerepek differenciálódása teremti meg a felelősség alóli menekülés kikristályosodott magatartási mintáit. A modern társadalmak, különösen a munka világa széles spektrumát kínálják a különféle társadalmi szerepeknek. Azt, hogy ki milyen szerepet játszik, befolyásolja a munka presztízse is. A legmagasabb presztízsű munka — s nézetem szerint a felsőoktatási intézményvezetői tevékenységek ide tartoznak — feltételezi a legnagyobb felelősséget, mert az nem csupán az azzal járó elvárásokon nyugszik, hanem a cselekvő által felügyelt többi személy tetteiért is fennáll. Ez már messze túlmutat Heider és követői munkásságán, hiszen ők az egyszemélyi kötelezettségeken alapuló, azaz a saját magért való felelősséget írták le, a másokért való felelősségi helyzet komplexitásaazonban meghaladja a Heider-modell sztenderd attribúciós kompetenciájának körét. A társadalom azonban a vezető szerepében cselekvővel szemben eltérő, magasabb elvárásokat fogalmaz meg, ami pedig a felelősség mértékét is növeli. Az alárendelt (beosztott) felelőssége elsősorban a felettese felé, és nem annyira tettei következményeiért áll fenn. Bár a felettesnek való engedelmesség értelemszerű része az alárendelt szerepnek, ettől függetlenül felmerülhetnek normatív konfliktusok, ha választani kell az engedelmesség, azaz a felettes parancsának teljesítése és egy norma betartása között, még akkor is, ha a beosztottak felelősek a hatalmi előírások, parancsok betartásáért, de nem felelősek azok tartalmáért. Ezért a hierarchiában feljebb állók (ti. a vezetők, parancsnokok) felelősségének modellezésére újként az , engedelmesség büne” („crimes of obedience”) került megalkotäsra.””” Az attribüciö alapelméletében — az előzmények és következmények oldaláról közelítve — azt látjuk, hogy egy kérés teljesítése (, engedelmesség") attól függ, hogy a kérő milyen státuszviszonyban van a kérés címzettjével: ha magasabb státuszban van, akkor e körülmény mint külső kényszer jelenik meg, ellenkező esetben belső késztetésről van szó. Ez a kérés megfogalmazójából nagyobb elismerést vált ki, mert a kényszer nélküli teljesítést az irányába tanúsított pozitív megnyilvánulásként értékeli, s ez hasonló válaszreakciót indukál benne is. Azaz az attribúció megjelenik a más magatartását észlelő egyén oldalán is: a tapasztalt cselekedetekből megkísérli a megfelelő következtetést levonni? Az engedelmesség és az alkalmazkodás bűne tipikusan a felelősség elkerülésére törekvés eszköze. Míg az engedelmesség forrása lehet a felettes kimondott vagy 26 Markman, Keith D. — Tetlock, Philip E.: ,I couldn’t have known”: Accountability, foreseeability and counterfactual denials of responsibility. British Journal of Social Psychology, 39. évfolyam, 2000, 315-317., 319-322. 227 Hamilton, V. Lee: i.m. 316., 321-324. 8 Kelley, Harold A. — Michela, John L.: i.m. 56. 29 Fiske, Susan T.:i.m. 161. Tipikus példája ennek az ún. védekező attribúció, amely kizárja, hogy a szemlélővel is megtörténhet a látott esemény, gyakran ez vezet el az áldozathibáztatäshoz is. (Läsd: Fiske, Susan T.: i.m. 177-178.)
