Oldal 107 [107]
OCR
106 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN döntésképesség, tájékozottság, hosszú távú, intézményi és részérdekeket egyaránt figyelembe venni és összehangolni képes látásmód) alapján történik, hanem nem ritkán a különböző érdekcsoportok mozgásának, hagyományok előtérbe kerülésének vagy annak köszönhetően, hogy alig találni valakit, aki a tagságot vállalná. Szinte rímelnek az előbbi gondolatokra Szamel Lajos megállapításai, aki arra mutatott rá, hogy , [aJz alsószintű közigazgatási vezetők munkaidejüknek mintegy ötven százalékát üléseken, értekezleten töltik, húsz százalékát pedig azzal, hogy ezeket előkészítsék, illetve hogy felkészüljenek rájuk. "? Ugyan a felsőoktatási intézmény nem közigazgatási szerv, de a probléma hasonló. Az intézményi vezetők és a ,hadra fogható" oktatók-kutatók gyakorta panaszolják, hogy a ,bizottságosdi , különösen az eredmény nélküli, órákon át tartó ülésezés mennyi idejüket veszi el az alapfeladattól vagy más hasznos(abb) kiegészítő tevékenységtől. Mindezek ellenére — különösen a hagyománykövetésben erőteljes felsőoktatási intézményekben - a testületek szerepe korántsem lebecsülendő, jelentőségük nem csupán az akár törvényben, akár belső szabályozással hatáskörükbe telepített ügyek fontosságából adódik, hanem a felsőoktatás-irányításban és intézményvezetésben betöltött szerepükből, valamint abból, hogy a kollegiális szervezethez leginkább illeszkedni képesek, az oktatók és kutatók mint autonóm személyek és az általuk alkotott különböző érdekcsoportok összehangolására, szintetizálására leginkább alkalmasak." A szakirodalomban ismert vélemény szerint azzal, hogy a testület hatáskörébe tartozik a gazdasági és társadalmi környezethez alkalmazkodó szervezetfejlesztés és arról gondoskodás, hogy minderre hatékonyan és takarékosan kerüljön sor, lényegében kettős hatáskör-, vagy ha úgy tetszik, hatalommegosztási szerepet tölt be: ,az alapító (állam) és az intézmény között, illetve az intézményen belül." Más nézet szerint a ,hatalommegosztás" ,ebben az értelemben nem a feladatok, hatáskörök felosztását, szétosztását jelenti az egyetemirányítás régi és új szereplői között, hanem a felelősség megosztását. "" Az állami fenntartói és intézményi hatáskörök (hatalom) testület útján megvalósuló elosztásának eszköze lett volna az irányító testület, és az volt — még ha kissé csonka formá15 Szamel Lajos: A testületek felelőssége, Állam és Igazgatás, 36. évfolyam, 1986/5, 395. 5 Kisebb szervezetekben a testületi döntéssel akár az is elérhető, hogy a célokat az intézmény egésze magáénak érezze, és megvalósításukért mindent megtegyenek. (Juhászné Szima Mária: Vezetői és/vagy testületi döntés? Munkaügyi Szemle, 46. évfolyam, 2002/5, 40.) Nézetem szerint a felsőoktatási intézmények esetében ez azonban csak akkor igaz, ha a testület lényegében lefedi a szervezetet (a tantestület mintájára), vagy a testületi tagoknak mint az intézmény egyes érdekcsoportjait képviselőknek magas fokú a legitimitása. 15 Roóz József: Felelős intézményirányítás, felelős egyetemi kormányzás, in: Hrubos Ildikó — Török Imre (szerk.): Intézményi menedzsment a felsőoktatásban 2., Budapest, Felsőoktatási Gazdasági Szakemberek Egyesülete, 2012, 131. 176 Keczer Gabriella: 2016, i.m. 68.
