Seite 106 [106]
OCR
III. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG KOMPONENSEI 105 jártak-e el. E kérdéskörök szoros összefüggést leginkább az etikai felelősséggel mutatnak. A nem döntéshozó, hanem javaslattevő, véleményező testületek esetében is leginkább ez utóbbi felelősségi elemekkel találkozhatunk. Ez is arra utal, hogy a felelősség érdemben csak az egyes tagok vonatkozásában merül fel. Sem a korábbi felsőoktatási jogszabályok nem határozták meg, sem az Nftv. nem határozza meg, hogy e testületek vagy akár egyes tagjaik rendelkeznek-e felelősséggel az eljárásuk során gyakorolt hatáskörök vonatkozásában, s külön felelősségi szabályokat sem állapít(ottak) meg ezekre nézve. Pedig a szenátus a felsőoktatási intézmény Alaptörvényben rögzített jogosultságainak címzettjeként, "6 157 s mint a felsőoktatási intézmények ekképpen az autonómia testületi alanyaként, legszélesebb és továbbra is meghatározó hatáskörrel rendelkező testülete, hosszú távú következményekkel járó, az oktatás és tudomány minőségét befolyásoló, és ezáltal a társadalmi folyamatokra ható döntések meghozatalára jogosult, valamint a személyi tárgyú és gazdasági, pénzügyi konzekvenciákkal járó határozatai révén az intézmény mindennapjait és jövőbeni sorsát is befolyásolni képes." Az állami felsőoktatási intézmények esetében külön említendő még a konzisztórium, amely a stratégiai és gazdasági tárgyú döntésekben gyakorolt egyetértési joga folytán az intézményi autonómiába közvetlenül beavatkozó szervként képes meghatározni az adott intézmény működésének irányát és kereteit." E testületek mellett a felsőoktatási intézményekben számos más grémium működik," ezek közül azonban a törvény csak kevéshez telepít döntési hatáskört, a legtöbb létrehozása és működési szabályainak megállapítása, ahogy már említettem, az intézmény önszabályozó autonómiájának része." Mindazonáltal a testületek megítélése nem csupán a felelősséggel való sajátos viszonyuk, de hatékonyságuk szempontjából is hosszú ideje a viták kereszttüzében áll. A felsőoktatásban nem csupán a vezetőkről való döntés — a rektor estében gyakran az intézménypolitikai, a kancellár kiválasztásánál pedig a , valódi" kormányzati politikai szempontok súlya meghatározóbb a vezetői kvalitásokhoz képest —, hanem a testületi tagok megválasztása sem minden esetben az alkalmasság (pl. 166 Nftv. 12. § (2) bek. 167 Veres Pál — Golovics József: 2016, i.m. 10. 168 Bar a kancellár és a konzisztórium jogintézménye a költségvetéssel összefüggő, illetve a stratégiai tervek tárgyában hozott döntések tekintetében korlátozza az állami intézmények szenátusainak hatáskörét, az alapdokumentumok (szervezeti és működési szabályzat) elfogadása vagy épp az első számú vezető, a rektor megválasztása továbbra is szenátusi hatáskör. 169 Lásd Nftv. 12. § (3) bek. 170 Nftv. 13/B.-13/C. $ 1 Nftv. 12. § (5) bekezdés a hallgatók tanulmányi, vizsga- és szociális ügyeinek intézésére állandó bizottság létrehozásának kötelezettségét írja elő. A 49. § (5) bekezdés a kreditátviteli bizottság, az 55. § (5) bekezdés a fegyelmi bizottság megalakításáról rendelkezik. 17? Nftv. 12. § (3) bek. eb) pont és 13. § (1) bek.
