Page 90 [90]
OCR
III. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG KOMPONENSEI 89 alárendelve dolgozik. Az új szabályozásban azonban ez már korántsem egyértelmű, hiszen ezúttal a törvény deklarálja, hogy az egészségügyi szolgáltatásért felelős vezető önállóan irányítja az egészségügyi szolgáltatás megszervezését, és e feladatok tekintetében a klinikai központ dolgozói felett — a kancellár hatáskörébe tartozó feladatokat ellátó alkalmazottak kivételével — gyakorolja a munkáltatói jogokat a bérgazdálkodást érintő, a kancellár egyetértésével hozott döntések kivételével. Így viszont az, hogy a kancellári rendszer bevezetésével megkettőzött vezetési struktúrában, azaz az alaptevékenységnek megfelelő működés és a működtetés mesterséges (mondhatni mestetkélt) dichotómiájában ez a vezető hol helyezkedik el, korántsem egyértelmű. Hatáskörének törvényi definíciója: az egészségügyi szolgáltatás irányítása egyértelműen a kancellár , térfelére" tereli ezt a vezetőt, hiszen a szolgáltatásokat az Nftv. utóbbi hatáskörébe sorolja. A törvényben megkövetelt végzettség, miszerint felsőfokú végzettséggel, orvos- és egészségtudomány képzési területen szerzett mesterfokozattal, illetve tudományos fokozattal kell rendelkeznie, a szakmai jelleget erősíti (amit az is alátámaszt, hogy megbízásához az egészségügyért felelős miniszter előzetes egyetértését be kell szerezni). A már említett munkáltatói jogait csak a bérgazdálkodást érintő kérdésekben megkövetelt a kancellári egyetértés korlátozza. Ráadásul az egészségügyi szolgáltatásért felelős vezető önállóan irányítja az egészségügyi szolgáltatás megszervezését, Összességében úgy tűnik, hogy e vezető mindkét egyszemélyi vezető hatásköréből , lecsíp egy darabot" hiszen az egészségügyi felsőoktatási intézmények esetében a rektor munkáltatói jogköre szűkebb lesz, nem minden oktatásban közreműködőre terjed ki, mäsfelöl a kancellärok „monopolhelyzete” a szolgältatäsiränyitäsban megtörik, osztozniuk kell ezen vezetővel, Mindezt némileg tovább bonyolítja, hogy a törvény a rektor és a kancellár hatáskörét a klinikai központ tekintetében az egészségügyi felsőoktatási intézménynek címzett fenntartói jogok gyakorlásában jelöli meg, azokat felosztva a szakmai — ideértve az egészségügyi szolgáltató vezetője felett gyakorolt valamennyi munkáltatói jogot — és a működtetéssel és gazdálkodással kapcsolatos jogosítványok körére, előbbit a rektorhoz, utóbbit a kancellárhoz telepítve. (Ugyanezt a megoldást alkalmazza az Nftv. az egyetemi kórház esetében is, — a kancellár hatáskörébe tartozó feladatokat ellátó alkalmazottak kivételével — itt is munkáltatói jogot biztosítva az egyetemi kórház dolgozói felett az egyetemi kórház vezetője számára.) A konstrukció részben emlékeztet a gyakorló köznevelési intézmények helyzetére, azonban az egyszerű analógia nem lenne helyes, A feladatellátás volumene és költségigénye tekintetében mind a kórház, mind a klinikai központ jelentősen felülmúlja egy gyakorló iskola esetében megjelenőt. Emellett a gyakorló intézmények ugyan részt vesznek a pedagógusképzés gyakorlati szakaszában, azonban jellemző módon a gyakorló intézményi pedagógusok az egyetemi oktatásban csak külön jogviszony (többletfeladat elrendelése, megbízás) alapján működnek
