OCR
88 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN Végezetül szükséges megemlítenünk, hogy az egészségügyi szolgáltatásban közreműködő felsőoktatási intézmények esetében megjelent egy sajátos elem a vezetés szerkezetben. 2016. november 5. napján lépett hatályba az egyes törvényeknek az egyetemi kórházak létrehozásával, fenntartásával és működésével kapcsolatos módosításáról szóló 2016. évi CXIII. törvény, amely bevezette a klinikai központ fogalmát és a klinikai központot és egyetemi kórházat is működtető egészségügyi felsőoktatási intézményekben kötelezően megalakítandó, az egészségügyi szolgáltatások egységes szakmai irányítását végző Egészségügyi Irányító Testület jogintézményét. Az új szervezeti egység és testület megjelenése szintén annak bizonyítéka, hogy a felsőoktatási intézmények vezetési struktúrája mennyire képlékeny és mennyire instabil. Az említett jogszabály változást megelőzően is adott volt az egészségügyi felsőoktatási intézmények számára, hogy a betegellátási feladatok koordinálására a felsőoktatási intézmény egészségügyi szolgáltatóját (klinikáját) és az egészségügyi szolgáltatáshoz kapcsolódó kutatóintézeteit, egyéb szervezeti egységeit magában foglaló orvos- és egészségtudományi központot hozzon létre. Úgyszintén előírás volt, hogy a szervezeti és működési szabályzatban meghatározásra kerüljön az egészségügyi szolgáltatás irányításáért felelős magasabb vezetői megbízással rendelkező vezető, aki önállóan irányította az egészségügyi szolgáltatás megszervezését, e feladatok tekintetében gyakorolta a munkáltatói jogokat. Az egészségügyi szolgáltatásért felelős vezető lehetett a rektor is, ellenkező esetben feladatait, kötelezettségeit és kötelezettségvállalási jogosultságát a szervezeti és működési szabályzatban kellett meghatározni. A kancellár jogintézményének bevezetésével a rektor helyébe a kancellár lépett ezen a területen. A klinikai központ tehát az orvos- és egészségtudományi központ helyébe lépett: a betegellátási feladatok koordinálására az egészségügyi felsőoktatási intézmény klinikai központot hozhat létre, amely a felsőoktatási intézmény része. A klinikai központ törvényi meghatározása, ? ti. a felsőoktatási intézmény egészségügyi szolgáltatást végző és a felsőoktatási képzési programban részt vevő klinikákat, diagnosztikai egységeket és — az egyetemi kórházat ide nem értve — az egészségügyi szolgáltatás szervezéséhez kapcsolódó egyéb szervezeti egységeket foglalhatja magában, azt jelenti, hogy e szervezeti egység feladatai nem szűkülnek le az egészségügyi szolgáltató tevékenységre, hanem a képzési program megvalósításában is részt vesznek. Az a tény, hogy a klinikai központ vezetését az Nftv. magasabb vezetőre bízza, nem idegen a felsőoktatási intézmények vezetési szerkezetének megszokott megoldásaitól, hiszen ezt látjuk akár a karok, akár pl. az egyetemi könyvtárak esetében is. A korábbi szabályozás azon megfogalmazása, miszerint ha ez a vezető nem a rektor, illetve később a kancellár, azt is magában foglalta, hogy eza magasabb vezető mindenképpen (valamely) első számú vezetőnek 8 Nftv. 99. § (1) bek.