Oldal 83 [83]
OCR
82 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN szabályozott, csupán az előbbi példában szereplő együttműködést nagyságrendileg meghaladó, tehát már a szervezetek közötti együttműködés és közös cselekvés folyamatát leíró, aközreműködő szervezetek közötti függőségi kapcsolatot jelentő tartalommal bírt." Mint ilyen, az igazgatástudomány és a szervezetszociológia tárta fel jellemzőit, és onnan került át a közigazgatás-tudományba. Éppen ezen átemelés során fogalmazódtak meg azonban azok a vezetést az irányítástól elhatároló típusjegyek, amelyek segítségével a vezetés lényege mégiscsak megvilágítható. A vezetéstudomány maga is rendkívül egyszerű definíciót ad, amikor akként fogalmazza meg a vezetés lényegét, hogy az dolgok eredményes megvalósíttatása mások által, másokkal, amely folyamat a célkitűzés, a stratégiaalkotás, a szervezés, a személyes vezetés, és a kontroll elemekkel értelmezhető, és magában foglalja a szervezettervezést, a folyamatok és a munka megszervezését."" Magyary Zoltán a technikat-ipari fejlődéssel magyarázza, hogy a szervezeti egységek az általa annak kísérőjelenségeként azonosított folyamatos növekedése eredményeképp a szervezés egyre fontosabbá vált. A szervezés pedig ,mint többek munkájának összefogása és összhangba hozása, per definitionem főnöki funkció, "? amelynek keretében a munkavégző számára az ellátandó tevékenységet pontosan meghatározza, azt végezteti, ellenőrzi, s amellyel kapcsolatos döntéseit az állandó kutatás révén összegyűjtött, pontosított és naprakészen tartott ismereteire alapozza. A fentiek szerinti szervezés azonban — ahogy arra Henri Fayol rámutat — az adminisztratív főnöki funkciók csupán egyik, habár igen fontos része az előrelátás, a parancsolás, az összhang biztosítása és az ellenőrzés mellett. °° Fazekas Marianna: Irányítás, felügyelet, ellenőrzés aközigazgatási rendszerben, in: Fazekas Marianna (szerk.): Közigazgatási jog. Általános rész I., Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2015, 126. 61 Dobák Miklós — Antal Zsuzsanna: Vezetés és szervezés, Budapest, Aula Kiadó, 2010, 29. A közigazgatáson belüli vezetésre hasonló meghatározást ad: Patyi András: Közigazgatás — alkotmány — bíráskodás, Györ, UNIVERSITAS - GYÖR, 2011, 70. 62 Magyary Zoltán: 1942, i.m. 28—29. E tevékenység végzését és annak elveit írja le az általa is átvett , tudományos üzemvezetés" fogalma, amely a megfelelő vezető kiválasztásán és kiképzésén túl, e személy által a valamennyi rendelkezésre álló módszer és eljárás közül a lehető legjobb kiválasztását és folyamatos fejlesztését jelenti tudományos vizsgálat és tanulmányozás révén. Lásd: Taylor, Frederick Winslow: The Principles of Scientific Management, New York and London, Harper and Brothers, 1911, illetve Taylor, Frederick Winslow: Scientific Management in American Industry, New York, Published for the Harper Society by Harper and Brothers, 1929. Mindkettőt idézi: Magyary Zoltán: 1942, i.m. uo. ® Fayol, Henri: Administration Industrielle et Générale, Paris, Dunod Editeur, 1920. Idézi: Magyary Zoltän: 1942, i.m. 33-34. Ezen elemeket a magyar közigazgatás vonatkozásában Magyary is részletesen kifejtette e művében: Magyary Zoltán: 1942, i.m. 535—548. Fontos, hogy a Fayol által használt értelemben az adminisztráció a személyzet vezetését jelenti, még magának a szervezetnek, szervezeti egységnek a , kitűzött célja irányába vezetését" kormányzásként írja le. (Magyary Zoltan: 1942, im. 33-36.) Lényegében ez a komplex
