Oldal 79 [79]
OCR
78 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN kintése azért is indokolt, mert az Ákr, elődjénél jóval szűkszavúbb, joggyakorlat (pláne bírósági) szinte még nem alakult ki ezen a téren, ezért azéppen megjelenő jogirodalmi magyarázatoknak és a korábbi szabályozással való összevetésnek, illetve analógiának fokozottabb szerep jut. A Ket. 12. § (2) bekezdése ugyanis taxatív módon határozta meg a közigazgatási hatósági ügyeket, a 12. § (3) bekezdés a)—e) pontja szerinti személyi körből, az a)—d) pontban foglaltak alkalmazása a felsőoktatási intézmények esetében fel sem merül. , Egy szerv, szervezet vagy személy tehát azzal válik közigazgatási hatósággá, hogy a hatósági döntés jellemzőit magán viselő közhatalmi jogkört gyakorol, közfeladatot, közigazgatási feladatot ellátva." A felsőoktatási intézmények esetében ez nem áll fenn. Sem az Nftv., sem a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 87/2015. (IV. 9.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) nem rendelkezik arról, hogy akár maga a felsőoktatási intézmény, akár az annak nevében eljárva határozatot hozó személy vagy testület törvény vagy kormányrendelet által közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására feljogosított személy lenne. Ezzel szemben még a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező másodfokú határozat kapcsán is arról rendelkezett az Nftv., hogy a jogorvoslati eljárás során a tényállás tisztázására, a határidők számítására, az igazolásra, a határozat alakjára, tartalmára és közlésére, a döntés kérelemre vagy hivatalból történő kijavítására, kicserélésére, kiegészítésére, módosítására vagy visszavonására a Ket. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni." Az Akt. hatályba lépését követően ez részben csak a szóhasználatbeli változáshoz igazodóan módosult (határozat helyett döntés került a szövegbe), illetve a határidők számítására és a közlésre már nem az Ákr. rendelkezései irányadóak. Maga az Ákr. mind a hatóság, mind a hatósági ügy kapcsán más megközelítést alkalmaz: egyrészt a hatósági ügyet úgy határozza meg mint amelynek intézése során a hatóság döntésével az ügyfél jogát vagy kötelezettségét megállapítja, jogvitáját eldönti, jogsértését megállapítja, tényt, állapotot, adatot igazol vagy nyilvántartást vezet, illetve az ezeket érintő döntését érvényesíti, s amelynek során az Ákr. rendelkezéseit alkalmazza (Ákr. 7. §). Az Ákr. is tartalmaz negatív 7 Barabás Gergely et al. (szerk.): Nagykommentár a közigazgatási eljárási törvénybez, Budapest, Complex, 2013, 71. 15 Az eredeti törvényi rendelkezés nem tartalmazta a , jogorvoslati kérelem elbírálása során" kitételt, amely alkalmas volt a rendelkezés félreértelmezésére és ezzel a Ket. hatályának az elsőfokú eljárásokra is kiterjesztésére. Az ezzel összefüggő kodifikációs problémáról, a helyes értelmezésről és a megoldási javaslatról lásd: Rónay Zoltán: Egyes, hallgatókat érintő vezetői döntések eljárási keretei, avagy a közigazgatási eljárási törvényi szabályok felsőoktatási intézményekben történő alkalmazhatóságáról, Kodifikáció és közigazgatás, 2016/1, 24—34. (2016a) Időközben a jogalkotó is felismerte a hibát, az oktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi LXXX. törvény 72.§ g) pontjában megfelelően kiegészített az Nftv. 57. § (6) bekezdését.
