Seite 57 [57]
OCR
56 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN II.3. A FELSŐOKTATÁS NEMZETKÖZI (JOGI) KONTEXTUSA A korábbiakban említettekből következően a felsőoktatási intézmények irányításával összefüggő szabályozás is teljes egészében nemzeti hatáskör, a közösségi normák e vonatkozásban nem tartalmaznak rendelkezéseket. Mindennek magyarázata abban rejlik, hogy az Európai Unió alapító okmányának is tekintett, az Európai Közösséget létrehozó Római Szerződés a felsőoktatás területén rendkívül visszafogott." Ugyanezzel a viszonylagos távolságtartással találkozunk, ha az Európai Bizottság hivatalos tájékoztatását olvassuk az Unió felsőoktatás területén végzett hivatalos tevékenységéről: ,, A nemzeti oktatási és képzési rendszerek kialakítása és működtetése az uniós tagországok kormányainak hatáskörébe tartozik, az pedig az egyetemek feladata, hogy saját tanterveiket összeállítsák. Tekintettel azonban arra, hogy a felsőoktatási rendszereknek Unió-szerte hasonló kihívásokkal kell szembenézniük, egyértelmű előnyök származnak abból, ha az EU-országok együttműködnek egymással." Ugyanitt a Bizottság úgy definiálja saját feladatát, mint a szakpolitikai döntési hatáskörrel rendelkező szervekkel való szoros együttműködést a felsőoktatási politikák továbbfejlesztésének elősegítése érdekében, valamint a mobilitást, a készségek és képességek elismerését javító, és az európai felsőoktatási intézményekre vonatkozó információkhoz való hozzáférést megkönnyítő eszközök kifejlesztését." Mindazonáltal az Unió a szakpolitikák szintjén egyre inkább katalizálja a nemzetköziesedést, amely ezáltal a nemzeti felsőoktatás-politikákban is sokkal hangsúlyosabb, számos esetben, így Magyarországon is stratégiai jelentőségű lesz. Habár ezek jobbára szakpolitikai és nem jogszabályi formában jelennek meg, óhatatlanul befolyásolják a nemzeti jogalkotást is. A megvalósítás azonban alapvetően még mindig a nemzeti jogalkotás szintjén marad. Mindebből úgy tűnik, hogy a felsőoktatáson keresztül megvalósuló europaizációban az Unió csak katalizátor, a tagállamok proaktív szerepvállalása nélkülözhetetlen. Az elmúlt bő másfél — illetve bizonyos területeken két és fél — évtized folyamatait áttekintve a legerőteljesebb hatást mégis egy bizonyos értelemben az 165 Unión kívüli eszköz, az ún. Bolognai Nyilatkozat" váltotta ki, majd a folyamat 162 Kiräly Miklös: Unity and Diversity: The Cultural Effects of tbe Law of tbe European Union, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2011, 114., Szigeti Andrea: Tanulmányok a jogi alapismeretek köréből, Budapest, Szent István Társulat, 2008, 87. (Lásd: Római Szerződés 149. (126) cikk] 18 http://ec.europa.eu/education/policy/higher-education/index hu.htm (2016.03.22.) 164 hetp://ec.europa.eu/education/policy/higher-education/index_hu.htm (2016.03.22.) 165 heep://www.ond.vlaanderen.be/hogeronderwijs/bologna/documents/MDC/BOLOGNA _ DECLARATIONI.pdf (2016.03.24.)
