Oldal 36 [36]
OCR
II. A JOGSZABÁLYI HÁTTÉRRŐL 35 meg is erősítette a politikai akaratot érvényesíteni képes, a rektortól a dékánon át a tanszékvezetőig tartó, már korábban kialakított láncolatot." Ennek ellenére egyes vélemények szerint növelte az intézményi önállóságot." Különösen igaz ez az 1970 utáni időszakra, amikor kormányrendeleti szinten"! biztosítva megjelent az egyetemi tanács javaslattételi joga és a hatáskör megosztás elve.? Az előbbiekben felsorolt szabályozások közös jellemzője, hogy a gyakran csak a vezető(k) megjelölésére korlátozódó normaszöveg a tételes jogi felelősség szabályozására önmagában alkalmatlan volt (azzal természetesen, hogy áttételes mögöttes szabályként megjelent az előbb tisztán magánjogi, majd a második világháború után munkajogi alapokon nyugvó a kártérítési felelősség), ?? a vezető személyének és bizonyos vonatkozásban hatáskörének megállapításával lényegében csak a szakmai felelősséget alapozta meg." Az első átfogó és a maga idejében korszerűnek tekinthető szabályozás, ? az Ot. folytatta a hagyományt, s több mint újabb húsz évre úgy határozta meg a vezetési struktúrát, hogy az az Ftv.1. hatálya alatt szinte alig, az Ftv.2. által fémjelzett korszakban is csak kisebb mértékben módosult, és az akadémiai vezetők körében az Nftv. hatálya alatt sem változott. Az Ot. ugyanis kimondta, hogy az egyetemet rektor, a főiskolát főigazgató, az egyetemi kart dékán, a főiskolai kart kari főigazgató vezeti, akik munkájukat helyettesek közreműködésével végzik, továbbá a klinika, intézet, továbbképző élén igazgató, az egyéb oktatási egységek élén vezető áll, valamint, hogy a pénzügyi és az igazgatási szervezetet gazdasági (fő)igazgató, illetve főtitkár irányítja. Miután az Ot. 1990-ben jelentősen módosult, ezzel megtörtént a hazai felsőoktatási autonómia megteremtésének első lépése, amelyhez a 1969-es Ftvr. módosításon és az Ot. elfogadásán keresztül vezetett az út." Kétségtelen, hogy az Ot. által lefektetett szabályok a későbbi — már rendszerváltás utáni — kodifikációban is továbbéltek, azonban rá kell mutatni arra, hogy 1992-1993-ban megtörtént egyrészt a munkajog újraszabályozása (a munkavi2 Keczer Gabriella: 2010, i.m. 38. o. 39 Keczer Gabriella: 2010, i.m. 45. o., valamint az általa ugyanott hivatkozott Kardos József [Kardos József (szerk.): A magyar felsőoktatás évszázadai, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000] és Madarász Tibor (Madarász Tibor: A magyar felsőoktatás jogi szabályozásának jellemzői, Budapest, Ts-4 Programiroda, 1990.) 3! Az egyetemekről és egyetemi jellegű főiskolákról szóló 25/1969. ( VI. 20.) Korm. rendelet. ” Nagy Marianna: 2014, i.m. 372. 5 Ennek kifejtésére a felsőoktatási és amögöttes munkajogi szabályozáson nyugvó felelősséget tárgyaló fejezetben kerül sor. 34 A felsőoktatási intézményekre vonatkozó, 1950—1990 közötti szabályozás összefoglalására lásd: Madarász Tibor: i.m. 79—87. 35 Nagy Marianna: 2014, i.m. 378. 36 Ot. 119. § 37 Keczer Gabriella: 2010, i.m. 48.
