Seite 31 [31]
OCR
30 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN 2010-es években, amikor az Európai Felsőoktatási Térség egyenrangú alkotóelemeiként szeretnénk definiálni az egyetemeinket, főiskoláinkat. " E gondolatmenet logikája mentén haladva ugyanígy kijelenthetjük, hogy a Ratio Educationisban előírt egyetemigazgatási szerkezet (mint ahogy a kódex maga is) korszakos jelentőségű volt," ennek ellenére a kettős irányítású egyetem a benne megfogalmazott formában nem sokáig - és azon időszak alatt sem zavartalanul — tudott működni. Az egyszemélyi vezetésnek az általános irányítást ellátó elnök és az akadémiai hatóságot irányító rektor közötti megosztását jelentő irányítási struktúrában már az I. Ferenchez kötődő 1806. évi tanügyi szabályzat, az ún. II. Ratio Educationis lényeges változást eredményezett. Ez ugyanis előírta, hogy az egyetem élén ,az udvari hatóságoknak felelős teljhatalmú elnök" áll. Az elnök — szemben a választott tisztségviselőként működő rektorral — ,a kormány oktatáspolitikájának képviselője és keresztülvivője volt. Az irányításban a szabadságharc hozott, ha csak közvetve is, változást: 1849 után betöltetlen maradt az elnöki pozíció, majd ezt követően a kemény közvetlen beavatkozás feleslegessé, az 1860-ban meginduló enyhülés célszerűtlenné tette azt, így végül Ferenc József — alapvetően politikai döntést hozva — úgy határozott, hogy az egyetem újjászervezéséig az elnöki tiszt nem tölthető be, s mivel ez konkrét határidőt nem jelentett, az elnök kérdése lényegében lekerült a napirendről." Ennek eredményeképpen már a Kiegyezést megelőző években kialakult az a közel másfél évszázados modell, amelyben az egyetem egyszemélyi felelős vezetője a rektor. " Nagy Marianna: A felsőoktatási autonómia folyton változó határai, in: Borbíró Andrea — Inzelt Éva — Kerezsi Klára — Lévay Miklós — Podoletz Léna (szerk.): A büntető hatalom korlátainak megtartása: a büntetés mint végső eszköz. Tanulmányok Gönczöl Katalin tiszteletére, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2014, 378. Friml Aladár: i.m. 9., 15—19., Kelemen Elemér: Az 1777. évi Ratio educationis jelentősége a magyarországi oktatás történetében. (Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum 2002. december 11-én rendezett Ratio-emlékülésén elhangzott előadás szerkesztett változata.) Elektronikus Kényv és Nevelés 2003/1, (http://epa.oszk.hu/01200/01245/00017/Kelemen. heml, 2016.06.13.), Pukanszky Béla: Iskolaiigy a felvilágosult abszolutizmus korában, in: Pukänszky Béla — Németh Andras: Neveléstérténet. (http://magyar-irodalom.elte.hu/ nevelestortenet/07.07.html, 2016.06.13.), valamint az itt is idézett Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei, Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1927, 22-25. Szögi László: A központi irányítású felsőoktatás teljes kiépítése a XIX. század elején, in: Szögi László (szerk.): Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1635—2002, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2003. 115. Szögi László: 2003, i.m. 115-116. Ezzel pärhuzamosan az abszolutizmus időszakának vége felé (a XIX. sz. elején) az egyetem autonómiája szinte teljesen felszámolásra került. Erről lásd részletsebben: Szögi László: 2003, i.m. 118—121. Sashegyi Oszkár: Az Egyetem az önkényuralom korában 1849—-1867, in: Szögi László (szerk.): Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1635-2002, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2003, 173—180.
