Oldal 30 [30]
OCR
II. A JOGSZABÁLYI HÁTTÉRRŐL 29 II.2. A HAZAI SZABÁLYOZÁS RÖVID TÖRTÉNETE Az egyetemvezetői felelősség megértéséhez (is) nélkülözhetetlen az annak alapját képező szabályozások kodifikációtörténeti áttekintése, hiszen a legtöbb jelenleg hatályos szabályozás a múltbéli rendelkezésekben gyökerezik, azokkal sokszor azonos, illetve az eltérések jelentőségének megvilágításához a korábbi normák ismerete nem mellőzhető. II.2.1. Az egyszemélyi vezetés kodifikációtörténete A hatályos szabályozás rektori hatáskört és felelősséget megállapító elemei jól láthatóan abból a korszakból erednek, amikor az első európai egyetemek létrejöttek. Azaz, amikor az ősi universitasok nem csupán az oktató és tudományos munka szervezett kereteit alkották meg, de a , [tJanárok és a diákok együttesen hozták létre azokat a sajátosan privilegizált testületeket, amelyek statútumaikkal és adminisztratív gépezetükkel, jól szervezett belső életükkel, pontosan rögzített tanmenetükkel, valamint tudományos előmeneteli rendszerükkel máig mintaadói a legmagasabb szintű oktatási intézményeknek." Az ekkor kialakult kettős — egyszemélyi és testületi — vezetési szerkezet évszázadokon át olyannyira meghatározó volt, hogy a legutóbbi idők átalakulási folyamatai sem módosítottak rajta érdemben. Végső soron a legújabb magyarországi megoldás sem szakít gyökeresen az alapgondolattal, hiszen az egyszemelyi-testületi kettös vezetest nem szämolja fel, nem szakít a rektor-szenátus által irányított intézmény gondolatával, csupán megkettőzi azt, és kialakítja a kancellár-konzisztórium kettősét. Az más kérdés, hogy a hatáskörök meghatározásával és a hangsúlyok áthelyezésével lényegében a rektori szerepet kiüresíti, a szenátus jelentőségét csökkenti, de alapvetően még ebben a koncepcióban sem tudja az eredeti struktúrát meghaladni. Ráadásul a kettős — akadémiai-állami — vezetésben sincs semmi újdonság, hiszen a Ratio Educationisban lefektetett egyetemvezetési és -irányítási struktúra hasonló volt. Hatását tekintve pedig kétségtelen, hogy a rendszerváltás előtti szabályozáshoz lép vissza, mivel „[a]z Nftv. autonómia-felfogása az 1985. évi I. tv. szabályozási logikáját tükrözi, ami azonban korszerű volt 1985-ben, az nem tekinthető korszerűnek a ° Kocsis Miklös: 2011a, i.m. 35-36. ° A Ratio Educationis XV-XVI. $ egyszemelyi vezetökent az elnököt jelölte meg, amely tisztség elhatárolandó az egyetem akadémiai hatóságától, amelyet a rektor, a titkár, a négy kar dékánja és a szeniorok és a szabad és nemes művészetek prodirektora alkotott. Vezető testületként jelen volt az egyetemi tanács. A kar működtetése és vezetése az igazgató (vagy elnök) feladata volt, a dékán hatásköre a fegyelem biztosítására korlátozódott (Ratio Educationis XVIII., XX. §).
