Oldal 26 [26]
OCR
I. BEVEZETÉS 25 egy átfogó, minden jelentősebb nemzeti szabályozásra is kiterjedő vizsgálat már egy önálló kutatás tárgya lenne. Minthogy a magyar jogrendszerhez a német áll a legközelebb, jogfejlődésünkben a legtöbb kapcsolódási pont vele mutatható ki, továbbá tekintettel arra, hogy a hazai felsőoktatási-vezetési megoldások kidolgozása — így a kancellária jogintézményének bevezetése — kapcsán is gyakorta hangzott el hivatkozás a német mintára, legnagyobb részben a német szerzők művei jelennek meg. A mind a magyar, mind a német szabályozási rokonság okán esetenként osztrák példákkal is találkozhatunk majd. A nemzetközi vizsgálatban a másik fő hivatkozási pont az angolszász (elsősorban az észak-amerikai és a brit) felsőoktatás szabályozása és az e tárgyban keletkezett jogirodalom, részben azért, mert azt szintén gyakorta említik példaként, részben azért, mert a világ legsikeresebb intézményei e körből kerülnek ki, ugyancsak megjelennek brit és észak-amerikai példák is. Ehhez képest látszólag kilóg a sorból a néhány esetben bemutatott finn szabályozás. Ha azonban jobban belegondolunk, korántsem indokolatlan a finnországi megoldások áttekintése, hiszen a finn felsőoktatás dinamikus fejlődése széles körben elismert eredményeket produkál, ráadásul Finnországban szinte a hazaival egy időben volt a felsőoktatási intézmények vezetésének szabályozásával összefüggő reform. A finn példa bemutatásával az is láthatóvá vált, hogy a két — lényegében ellentétes irányú — megoldás közül melyik milyen irányba befolyásolta az adott nemzeti felsőoktatás fejlődését. A jelen műben tárgyalt egyes jogintézmények vagy megoldások bemutatása gyakran a korábbi, sokszor évtizedekre, vagy akár évszázadokra visszatekintő elemzéssel kezdődik. Ezen — jogtörténet megállapításaira támaszkodó — történeti megközelítés egyik oka részben a hazai jogi szakirodalom már említett szűkössége, amely azt is jelenti, hogy átfogó felsőoktatási jogi művek utoljára közel három évtizede láttak napvilágot, ugyanakkor olyan részterületeket is találunk (a hallgatói fegyelmi felelősség körében), ahol az utolsó érdemi jogirodalmi mű nyolcvan évvel ezelőtt jelent meg. A jogtörténeti előzmények megismerése révén láthatóvá válik az egyes jogintézmények eltérő fejlődési íve, egyetértve a neves jogtörténész, Illés József megállapításával, miszerint , [a] jogtörténet elméleti czélja a jogfejlődés törvényeinek megállapitása, gyakorlati haszna pedig abban áll, hogy a jogalkotásnak, a törvényhozásnak tudományos, biztos alapot segit teremteni." Így tehát a műben a történeti alapokból kiindulva elemezzük a hatályos joganyagot, a felvetett problémákra azonban már a jövőbeli kihívásokra is figyelemmel kísérlünk meg megoldási javaslatokat tenni. 39 Illés József: Bevezetés a magyar jog történetébe. A források története. (Függelékül válogatott forrásbelyek gyűjteménye), Budapest, Rényi Károly Könyvkiadó-vállalata, 1910, 6.
