OCR
I. BEVEZETÉS 15 jelenti, hogy ezen intézményekkel a felnőtt lakosság közel négy százaléka létesít a felsőoktatási képzésre irányuló — hallgatói — jogviszonyt. Minthogy a hallgatók jelentős része — életkorából adódóan — tanulmányai alatt is családja része marad, ezért a felsőoktatás mellettük, szűkebb környezetükre is kihatással bír. A felsőoktatás nemzetgazdasági szempontból is meghatározó jelentőségű. A felsőoktatásban több mint ötvenezren működnek közre alkalmazottként." A nemzeti felsőoktatásra évente fordított kiadás tíz év átlagában a GDP 0,89 százalékát teszi ki." Az állam szerepével kapcsolatos kérdés tehát nem csupán az, hogy miként viszonyul a felsőoktatáshoz, azt stratégiai ágazatnak tekinti-e, abba milyen mértékben és milyen céllal invesztál, de az is, hogy mint az ágazat irányítója, illetve mint az állami felsőoktatási intézmények fenntartója milyen kereteket szab az egyetemek, főiskolák működésének, azon belül vezetésének. Illetve a vezetésben közreműködők számára milyen hatáskört biztosít, és miként alakulnak e személyek, illetve testületek felelősségének szabályai. A z államnak e kettős (párhuzamos) szerepében nemcsak elemi érdeke és joga, de alapvető kötelezettsége is, hogy az intézmények hatékony és törvényes működését biztosítsa. Különösen azért, mert a felelősség nem csupán a jognak központi kérdése, de meghatározó a társadalmi csoportok szerkezetében éppúgy, mint a mindennapi életben." A jelen könyvben — amint az címéből is adódik — az állam, akormányzat és a felsőoktatás, illetve az intézmények viszonyában erre a kérdéskörre fókuszálunk, az általános felsőoktatás-politikai és felsőoktatás-stratégiai dilemmákat nem vizsgáljuk, azokra csak akkor utalunk, ha központi témánk megértéséhez szükséges. A jelen könyv nem csupán az aktuális helyzet ismertetésére vállalkozik, hanem az ezen helyzet kialakulásához vezető, illetve abban megjelenő problémákat is bemutatja, kitérve a történeti okokra is. A kép ezáltal lesz teljes ahhoz, hogy a könyv másik vállalása, a megoldási javaslatok felvázolása is hatékonyan megvalósulhasson. Amikor a felsőoktatásról történeti távlatban gondolkodunk, mindenekelőtt az , universitas" jelentéséből kell kiindulnunk. A szó maga kezdetben (a XII. századtól) levelező és távoktatási képzésen tanulók száma 202278, 3574, 72176, illetve 5322. (https://www.oktatas.hu/felsooktatas/kozerdeku_adatok/felsooktatasi_adatok_ kozzetetele/felsooktatasi_statisztikak, 2019. 07. 18.) Lásd még ehhez: 2011. évi Népszámlálás — 4. Demográfiai adatok. Budapest, KSH 2013. Foglalkoztatotti statisztikát az Oktatási Hivatal közöl, az utolsó hozzáférhető adat a 2017/18-as tanévből származik. E szerint ebben az időszakban 23110 oktató, 1935 kutató és 68435 egyéb (nem oktató, nem kutató) munkakörben foglalkoztatott személy dolgozott a teljes ägazatban. (Forräs: https://www.oktatas.hu/felsooktatas/kozerdeku_adatok/ felsooktatasi_adatok_kozzetetele/felsooktatasi_statisztikak) ® Atärsadalmi haladäs mutatöszämrendszere. Oktatäsi befektetesek (2003-2015) [Forräs: KSH -https://www.ksh.hu/thm/2/indi2_2_2.html (2019.07.16.)] Hamilton, V. Lee: Who is responsible? Toward a Social Psychology of Responsibility Attribution, Social Psychology, 41. évfolyam, 1978/4, 316.