OCR
ELŐSZÓ II nyújtott egyetemvezetői munkámhoz, élettapasztalatából és bölcsességéből fakadó tanácsai számos nehéz helyzeten segítettek át, sokat tanítva egyetemvezetésről, felsővezetői attitűdről, és átadva ismereteit a felsőoktatás és intézményei gazdálkodásáról. Hálával tartozom a sok segítségért Hunyady György akadémikusnak, professzor úrnak, akivel rendszeresen folytatott élményszerű beszélgetéseink nagy segítségemre voltak a korábbi munkám során, de inspiráltak a tudományos kutatásom idején is, és ösztönzőleg hatnak ma is. Külön is kiemelendő közvetlen segítsége értekezésem és a jelen mű szociálpszichológiai és azon belül a felelősségattribúciót érintő fejezetének megszületésében. Köszönöm Renge Andreának, aki több mint másfél évtizedig volt közvetlen munkatársam, hogy egyrészt olyan munkahelyi hátteret biztosított, ami lehetővé tette ak kutatómunka folytatását a legmunkásabb időszakokban is, és azt is, hogy amikor már vezető voltam, folyamatosan biztosította, hogy a dolgokat másik perspektívából is láthassam. Sokat tanultam tőle, mi is az elvárás az etikus vezetővel, vezetéssel szemben a gyakorlatban. Köszönettel tartozom jelenlegi munkatársaimnak is az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán, illetve Neveléstudományi Intézetében általában és azon belül is a Felsőoktatás- és Innovációkutató Csoportban, mert nem csupán támogatásukat érezhetem, de olyan inspirációkat és ötleteket kapok, amelyek folyamatosan élénken tartják érdeklődésemet. Köszönettel tartozom az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, illetve Neveléstudományi Intézet vezetésének is, amiért biztosították jelen mű megjelenésének feltételeit. Velence, 2019. július 31. A szerző