Oldal 11 [11]
OCR
IO VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN Egy monográfia megírása magányos műfaj, de mégsem születhet meg mások közreműködése nélkül, amely megvalósulhat közvetlen segítséggel, vagy a szerző életútjának bármely állomásán. A köszönetnyilvánítás veszélyes vállalkozás, mert ha az ember megpróbál mindenkit megemlíteni, akkor túl hosszú lesz vagy óhatatlanul kimarad valaki. Ezért én a teljesség igénye nélkül emelem ki azokat a személyeket, intézményeket, akik, illetve amelyek közvetve vagy közvetlenül, de a legszorosabban hatottak a mű elkészültére. Mindenekelőtt családomnak tartozom köszönettel, szüleimnek és édesapám szüleinek, akik nem csupán boldog gyermekkort biztosítottak, hanem olyan erkölcsi és kulturális hátteret, egyúttal a minőség iránti igényt (önmagammal szemben is), amely szilárd alapot képez szakmai életutamhoz. A sors nem mindig kegyes hozzánk, sajnos már doktori fokozatszerzésemet sem élhették meg. Köszönöm nagynénémnek, Szántó Zsuzsanna egyetemi docensnek, hogy első munkáimat és az értekezésemet is alaposan átolvasta és előremutató megjegyzéseivel segített abban, hogy minél szélesebb kör (s ne csak a szűk szakma) számára közérthető módon fogalmazzam meg gondolataimat. Köszönet Nagy Róbert barátomnak, aki a legfrissebb helyesírás naprakész tudójaként és éles szemű nyelvi lektorként olvasta át az értekezésemet, javítva az összes elírást. Kiemelt köszönet illeti Hajdú József professzor urat, korábbi témavezetőmet, aki megtisztelt azzal, hogy a jelen könyv lektori feladatait vállalta. A német nyelv a témavezető helyett a , Doktorvater" kifejezést használja, és ezzel kifejezi azt a viszonyt, amely a jelölttel fennáll. Nem csupán iránymutatásokat ad, de törődő gondoskodással figyel doktoranduszára. Professzor úr valódi Doktorvater. Köszönöm opponenseimnek, Nádas Györgynek és Kocsis Miklósnak a barátságosan kritikus, inspiráló megjegyzéseiket, amelyek közül néhányat értekezésem során terjedelmi korlátok miatt nem tudtam figyelembe venni, de a jelen műben már reflektálok rájuk. Ahhoz azonban, hogy vállalkozhassak egy ilyen mű megírására, elengedhetetlen a képzési háttér, így köszönettel tartozom, alma matereimnek is: a budapesti József Attila Gimnázium tanári közösségének, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karnak és a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájában közreműködő tanároknak és adminisztratív munkatársaknak. Mindenhol volt szerencsém számos értékes, segítőkész, tanáriroktató munkájával évtizedekre meghatározó tudást átadó emberrel találkozni. Mindemellett az ELTE Jogi Karán abban a ritka szerencsében is részem lehetett, hogy az egyik oktató személyében nem csupán tanárt, hanem egy igazi mestert ismerhettem meg. Sajnálatos módon Kiss Daisy nem élhette már meg sem doktori fokozatszerzésem, sem e mű megjelenését. Pedig anélkül a tudás nélkül, amit tőle akár az egyetemen, akár később mint ügyvéd principálistól kaptam, nem juthattam volna el idáig. Köszönettel tartozom korábbi munkahelyi közösségemnek, kiemelten Juhászné Huszty Katalinnak, az ELTE volt gazdasági főigazgatójának, aki sok segítséget
