Oldal 374 [374]
OCR
II. A LEGFONTOSABB TERMÉSZETES EREDTŰ PIROS/VÖRÖS FESTÉKANYAGOK 373 kínai cinóber árnyalatában nem egyezik meg az európaival, mivel míg ez utóbbi sárgás, addig a keleti inkább ,karmazsin-vörösbe hajló színű", Id. N. n. 1908, 230). A cinóber egyébként mérgező, ráadásul napfény hatására kissé hajlamos a sötétedésre, ennek ellenére sokáig nélkülözhetetlen volt, mivel a festészetben évszázadokon (sőt évezredeken) át nem akadt jobb/szebb piros szín ennél (Greenfield 2006, 13; vö. Szőnyi 1957, 47). A 20. században — a nyomdaiparban használt — vörös lakkfestékek ,tüzesebbé és világosabbá tételére" is használták (N. n. 1908, 230). Fernambuk: Id. Vörösfák Festöbuzer: A festöfü, buzer(fü), pirositö gyöker/fü, piritöfü, (veres) festögyöker, pirositö/festö buzer, fabralöfü, erdei mester (Vörös 2008, 434); pu(z)ser, buver, krappgyöker, Farberröthe neveken is ismert buzergyök£rböl (Rubia Tinctorum) elöällitott vörös a legrégibb növényi eredetű piros festék. Már korai kínai, óegyiptomi, föníciai források is említik a használatát (Kemendi 1989, 18). A görögök eritrodanon, a rómaiak rubia névvel illették (Makkay 1994, 88), ,a középkorban verancia vagy varancia néven ismerték” (PalLex XVI 110; Forbes 1964, II. 103). Ennek a festőnövénynek a ruházat színessé tételében volt a legnagyobb szerepe, a feltételezések szerint a középkorban elsősorban , vörös, téglavörös és barnás árnyalatokat festettek" vele (Id. Kemendi 1989, 20—21. oldalak közötti, számozatlan színes oldalak egyikén). Már az ókori Rómában külön kelmefestők foglalkoztak a buzérral való festéssel (nevük: sandicinii, Id. Pastoureau 2017, 39)," a 12—13. században megalakult , kelmefestőcéhek" szintén , festésfajták szerint tagozódtak" (László 1983, 296). A törököknél is léteztek buzérra specializálódott kelmefestők (Györffy 1983, 176). Bonyolult festési eljárással, huszonhat lépésből álló folyamat révén festették a gyapotot ún. törökvörös színűre (Szikszai 2005, 24; vö. Timár-Balázsy 2002, 50; az eljárás pontos leírását Id. RévLex XVIII. 426—427; Endrei 1989, 30). Ez a szín , rendkívül élénk s felettébb tartós" volt (az 1857-es Képes Kalendáriomból idézi: Kemendi 1989, 50). Olyannyira időtálló, hogy pl. ,a perzsa, török, kaukázusi szőnyegeken több száz éven keresztül megtartotta fényességét" (Kemendi 1989, 50. bár a legtöbb helyen azt írják, hogy a törökvörös egy , erős, tüzes" szín volt, pontos színezete nem biztos, hogy a fokális pirosnak felelt meg). E festék receptjét, mivel azt a törökök Bár e helyütt Pastoureau Brunellót jelöli meg forrásául, az általa idézett szövegrészben nem található meg a buzérral dolgozó kelmefestők neve: a sandicinii, csupán a más festőanyagokat felhasználóké (Id. BRUNELLO 1973, 104). 7 — Talán kissé kevert (barnás?) piros lehetett, legalábbis erre utal, hogy — ha hitetünk a 20. század elején a Grafikai Szemlében írtaknak — a téglavörös színű míniumot szintén , török vörös? (ill. „török minium”) nevvel illettek (N. n. 1908, 230).
