Page 355 [355]
OCR
354 VII. ÖSSZEFOGLALÁS A korai írott forrásokban (15-16. század) az összes pirosas kinézetű tárgy és jelenség színezetét a veres/vörös színjelzővel fejezték ki; a piros ekkoriban csupán egy korlátozott használattal bíró, sajátos kontextusokhoz (elsősorban az arc, a rózsa és a hajnali égbolt vizuális élményéhez) kötődő, de már bizonyos másodlagos jelentésekkel is felruházott színnévként határozható meg. A piros jelentése azonban a 17-18. század folyamán lassanként kitágult, ami jól nyomon követhető pl. az öltözködés vonatkozásában: a ruházat kapcsán korábban csak elvétve előforduló Piros szót ekkortájt alkalmazni kezdték a csizma színére is, olyannyira, hogy később annak állandó jelzőjévé vált. A 19. század folyamán már nem csupán a csizma alapanyagát képező bőrök, hanem (azon a bársonyon felül, amelynek már régtől fogva jelezhette egy sajátos, rangjelző árnyalatát) bármilyen más ruhaanyag előtt feltűnhetett ez a jelző. A 19. századra ugyanis a veres/vörös mellett és részben annak rovására a piros is kategóriajelölő színnévvé formálódott. Ekkoriban mâr a pirost és a veres/vöröst szinonimaszerűen, de nem azonos gyakorisággal alkalmazták. Körülbelül az 1880-as, 90-es években ugyanis az írott szövegekben való előfordulás tekintetében az addig gyakoribb veres/vöröst utolérte az addig ritkábban lejegyzett Piros, majd ettől kezdve a piros vált a leggyakoribb piros" jelentésű színnévvé a nyelvünkben. Az élőbeszédben (de legalábbis egyes táji dialektusok vonatkozásában) talán ennél korábbi fordulóponttal is számolhatunk, ahogyan arról egyes néprajzi adatok, valamint a — paraszti nyelvhasználatot tükröző — szöveges folklóralkotások is meggyőzhetnek bennünket. Végül a 20. század folyamán a piros — szinte teljesen háttérbe szorítva ezzel a veres/vörös színnév köznapi használatát — a kognitív piros általános, az élőnyelvben (feltételezhetően a legtöbb magyar dialektusban) pedig egyenesen kizárólagos kategóriajelölőjévé lépett elő. Ugyanakkor a szóbeli és írott nyelvben bizonyos tárgyakra vonatkoztatva, rögzült szerkezetekben, ill. a tudományos nyelv szakterminusaiban a veres/vörös részben napjainkig megőrizte korábbi rangját, ráadásul a műszaki és természettudományok nyelvváltozataiban a vörös (és ma már kizárólag csak ez a szóalak!) még most is jelölheti a pirosas színek legtágabban értelmezett gyűjtőfogalmát, azaz a narancs- vagy rózsaszíntől a lilás- vagy barnáspirosig terjedő makropiros kategóriát. Kutatásaim szerint tehát az írott forrásokból visszakövethető évszázadok alatt a következő változások mentek végbe a kognitív piros és a hozzá tartozó megnevezések vonatkozásában: 1. A kognitív piros kategóriába sorolt színárnyalatok köre az idők múlásával valamelyest lecsökkent, főként annak a következtében, hogy a rózsaszín és a bíbor-lila színtartomány napjainkhoz közeledve önálló, saját kategóriajelölő megnevezéssel kifejezett színkategóriává vált.
