Seite 328 [328]
OCR
I. ELSŐ HIPOTÉZIS: A PIROS ‘ROZSASZIN, KEKBE HAJLO PIROS" JELENTÉSE 327 Letenyei Lajos szőlészeti munkájából (1859) az is kiderül, hogy a szóban forgó veres dinka különböző táji neveiben szintén feltűnt egykor a piros (piros dinka). Szegeden ugyanennek a szőlőnek a neve rúzsadinka (Bálint 1976, 577). Mindebből logikusan az következik, hogy a tájtól függően a piros és rózsa jelzővel megkülönböztetett dinka a valóságban rózsaszínes-bíborba hajló színű lehetett. Az, hogy ez valóban így volt, abból is sejthető, hogy a dinkát (mai hivatalos nevén a kövidinkáz) a mai szőlészeti könyvek is , /iláspiros" bogyójú szőlőfajként határozzák meg (Id. pl. Hajdu 2013, 84, Id. a 40. fotót). A dinka szóval jelölt szőlőfaj elnevezései között ugyanakkor a Bakazor rövidebb alakja, a Bakar is feltűnik (Hajdu 2013, 82; vö. Kassai 239). A bakator vagy bakar szó már Molnár Albert latin szótárában is szerepel, méghozzá a következőképpen: , Rosaszemö Bakator szölő" (MA 487), a rózsa itt nyilvánvalóan a faj színére utal. Csokonai egyik költeményében a királyi bíbor árnyalatát idéző ,veres bársony" (ennek jelentése valószínűleg: "bíborszín bársony") tónusához hasonlítja ezt a szőlőfajt37 A 19. század végi színfelfogás értelmében a bakator szintén bíborszínű, pontosabban , kékespiros bogyójú magyar szőlőfajtát" takar (amelyből egykor fehér szinü „pecsenyebort” is készítettek, PalLex II. 492). A bakator rokon nevei ugyanezt a rózsaszín-liláspiros vizuális mezőt idézik fel jelentésükkel: meggyszínbakar, bakator piros, menesi rözsa, rözsaszölö (ld. Räcz 2010, 86; vö. a bakator , rózsaszin pirosat jatsz6 bogyöju szölöfaj”, CzF I. 389). Letenyeinel a bakator nev mellett (ill. zäröjelesen utäna) a Züdöszin, a tulipiros jelzö is szerepel (1859, 60-61). IA zulipiros egyébként egy régi magyar szőlőfajta elnevezése (Csoma 1998, 516). Ezzel a névvel zunipiros és furipiros alakban is találkozunk a forrásokban (Id. Simon 1874, 291; Csoma 1995, 236; a Csoma által idézett 1813-as forrásban , Bákor vagy Turi piros" szőlőfaj-meghatározás szerepel). A TESz 1818-ból hozza az első adatot a tulipirosra: , A Rósa szöllö [...] ezt a Balaton mellett tulipirosnak, a: Hegyajján pedig rósásnak" nevezik (III. 1000). A szót a 19. században még finnugor eredetűnek vélték (Id. Hunfalvy 1859, 394; majd: Szvorényi 1889, 51), a nyelvészek mai véleménye szerint azonban a íu/i előtag ismeretlen eredetű, etimológiája nem függ össze sem a Túr/ Tours helységnévvel, sem a íulipán szóval (TESz III. 1000). Egykor még lovak színének jelzésére is használták (Id. Hermann 1914, 355).] Letenyei ugyanakkor a dinka és a bakator mellett külön tárgyalja a (bakator elnevezéseként is ismert) , Rózsa szőlőt" is, erről nem csupán azt írja, hogy rózsa 37 Setetül a setet göher a vesszökön, / Barna szint ver vissza a többi szölökön, / Amellyeknek ältalviläglö kristälyja / A nezöt mar édes nektarral kindlja. / Rajtok királyságot mutogatni akar / A veres bärsonyba kevelykedö bakar” (Csokonai V. Mihály: Az ősz, 1789).
