Page 190 [190]
OCR
I. AZ EGÉSZSÉGES PIROS ARC ÉS BŐR 189 néhány csepp vöröshagymába öntött vörös borral itatták meg (Nagy R. 1942, 284), vagy egyszerűen egy piros almát dörzsöltek az arcához (Vakarcs 1908, 208; vö. Kéky 1917, 63). Az eladósorba kerülő lányok ugyanebből a célból bizonyos alkalmakkor, leginkább újévkor piros almáról mosakodtak (Dankó 2001, 34), vagy csak egyszerűen megcsipkedték egymás arcát (Fügedi 1988, 79; vö. Juhász 2006, 109) stb. Történeti forrásaink szerint a piros szót akkor is használták az arc kontextusában, ha annak egészségességét, "9 ilI. akkor is, ha a szépségét akarták e jelzővel kifejezni. A szépséghez azonban nem csak a piros szín kötődik, hanem a fehér is. Mint azt már előttem mások kimutatták, a középkortól kezdődően áthatja az irodalmat a női szépség piros-feher ideälja (Pleij 2004, 51-52; Pastoureau 2017, 81-82). Söt, az ókori rómaiak még úgy vélték, hogy a szép arcot három szín jellemzi, fehér a homlok és az arc, fekete a szempilla és szem környéke, a piros tónus viszont nemcsak a szájon, hanem a fehér arcon: az arccsonton is kívánatos (Pastoureau 2017, 47). A középkori szépségeszmény sem térhetett el sokban ettöl, hiszen Temesväri Pelbärt (1435-1504) ferences rendi szerzetes Szüz Mária szépségét (latinul) szintén e három színnel írta le: a fehér és a piros keverékének tartja a Szent Szűz bőrének szinét,*°° a szemét és a haját pedig feketének. (Utóbbit azért, mert , ha feltételezzük, hogy a Szűznek fehér és rózsás bőre volt, [ahhoz] szépségesebb a sötét haj, amint az tapasztalatból nyilvánvaló", ld. V. Kovacs 1982, 154-155, Vasarhelyi Judit fordítása.) Ezek után nem meglepő tehát, ha az általam megvizsgált magyar nyelvű szövegekben az emberi testről pozitívan nyilatkozó szerzőknél a vörös helyett a szépséggel asszociálódó piros jelző tűnik fel a felér mellett. A piros szóval találkozunk a Vizsolyi (vagy másképpen: Károli) Bibliában az Énekek Éneke 5. részének 10. verseben („Az en szerelmesem fejer és piros, tízezer közül is kitetszik"). Bár itt nyíltan nincs kimondva, hogy ezek a színjelzők pontosan mire is vonatkoznak, ennek ellenére valószínű, hogy a szeretett személy külsejét, talán épp az arcát dicséri az énekíró. Annak a szónak, amely az eredeti héber szövegben a fejér helyén áll, a következő a jelentése: "világos, kápráztató, izzó" (a piros helyén viszont ugyanaz a szó áll, amelyből a föld porából teremtett és abba visszatérő első ember, Ádám is 199 A betegek arctönusänak a leírásra mindenkor gyakoribb volt a biros helyett a veres/vörös: „a vörös... a láz, Jázvörös, mikor az ember lázas és vörös, mi inkább annak szokjuk azt a vöröset lértsd: a szót] nevezni [értsd: hasznalni]” (saját gyűjtés, az adatközlő 1935-ben született Kalocsán). A láz esetén feltűnhet azonban a piros is: „arczän egyre hö /azpirossäg‘s haläl-halovänysäg váltakozott" (Id. N. n. 1833a, 238). Bogáthy Fazekas Miklós 16. században megjelent művében is feltűnik a piros-fehér: , Szine mint Rosánac, kiért... Az az, piros feyér: ayaka mind biros, bőre szine mind gyenge" (Bogáti Fazekas Miklós: Aspasia aszszony dolga és az io erkölczü. .. 1591). A gyenge "halvány rózsaszín? jelentésére majd későbbiekben még bővebben kitérünk.
