Page 176 [176]
OCR
183 184 185 v 2. A VERES/VOROS HÁROM JELENTÉSRÉTEGE 175 pompadur/pimpadur ‘-bibor”* ponceau ‘pipacsvôrôs?”? purpidnszin ‘- bibor’ rozsdaszín (jelentéséhez Id. jelen fejezet 2.4.1. alfejezetét) rékaszin (jelentéséhez Id. jelen fejezet a 2.2.2. alfejezetét) rózsaszín rőt (jelentéséhez Id. jelen fejezet 2.4.2. alfejezetét) (seprőszín "? "5 skarlátszín?s szederjes "lila vagy liláspiros""5 Ennek a szónak a jelentése a 18. századi ruhaleírásokban Nagy Jenő szerint "bíborpiros" (1993, 27), a csizmák kontextusában azonban az eredeti francia szó sötétpiros színt jelölt (NAGY L. 1971, 217). Vö. „Pompadour, fr. (pompädür), XV. Lajos francia király kéjhölgye; kötöerszeny [?]; delamerikai biborpiros madär, evezö tollakkal" KöMSz 252). Egy 20. század eleji színtankönyv a következőképpen határozza meg: , Ponceau (ponszó) (erős vörös) - Cinóber, Kárminnal átfestve" (ZSITVAY 1903, 91). Talán ez a színnév fordul elő a következő 18. századi versben is: , Ám legyen szép a pontzjon s karmazsin" (Ráday Gedeon: A róka és a holló). Vö. 1697-ből: , lészen a menyasszony illyen Puizonnak nevezett színben" (M AGYARY-KOSSA 1929, 125). ill. szinten a 17. szäzadböl: „Ponsson farb” (ENDREI-HAJNAL 1958, 454). A francia nyelvböl ätkerült a nemet nyelvbe is (JONES 2013, 142). A 19. szäzadban különböző (sárgára és vörösre színező) festékek neve volt a bonceau (Koós 306). Napjainkban különböző piros ételszínezékek nevében használatos: ponszó 4R (E 124), ponszó 6R (E 126), ponsz6 SX (E 125). V6. a román rosu ponceau ponszó piros" színévvel (NAGY S. 2018, 271). Ez a színnév a régi forrásokban elsősorban a viselet kontextusában tűnik fel (pl. , Szeprő Szin", ld. ENDREI 1993, 129), jömagam Bätän jegyeztem fel, ott a vörösbor seprüjenek/sepröjenek színét értették alatta. Bár a skarlát 19—20. századi és mai jelentése élénkpiros (Id. pl. ZELENYÁK 1908, 79) vagy sárgába hajló piros (Id. pl. KöÖMSz 280; Az Athenaeum kezi lexikona II. Budapest, [1893], 1565), számos forrás utal arra, hogy évszázadokkal ezelőtt hasonló jelentésben használták, mint a bíbort vagy a karmazsint. Pl. mär Päpai Päriznäla cocceus jelentesenel a biborszinnel együtt szerepel a skarlätszin (PAIS 1953, 77). Bod Péter pedig nyilvánvalóan a bíborruhákra utalva írta, hogy , A" Skárlát volt festéknek neme, [...] illyen színü festékkel festett Palástot viseltek a Római Imperátorok" (idézi: CSŰRY 1922, 170; vö. VocSz. 69). Sőt még egy 19. század végi szótár szerint is kékbe hajló színt jelöl: , Coccineus — skárlátpiros, karmazsinpiros; kevés kékkel kevert, szép, sötétpiros szín" (DADAY 1894, 16). A skarlát a 18. század után egy betegség elnevezésévé is vált (TESz 3. 553; ESz 737; vö. ,Bibor vagy Skárlátláz" betegségnév szerepel itt: Sitkey: HGy 205). A skarlát szó etimológiáját tekintve a bíborcsigából készült festékanyaghoz kötődik, , majd főként az ezzel a festékkel festett speciális szövetfajta elnevezésére szolgált" (TESz III. 553), így az (Iskarlát jelentése forrásainkban általában finom gyapjúanyag. Deák (2012) kutatásai szerint pl. a 17. századi Magyarországon a veres skarlát volt a legértékesebb posztó. (Előfordulásához Id. még: SzI XI. 826 skarlát szócikkét.) A nyugati nyelvek azonos megfelelőinek: fra. escarlate, ném. scharlach, ol. scarlatto stb. részben hasonlö hasznälatähoz Id. JONES 2013, 338-340; PASTOUREAU 2017, 90. Bar egy koräbbi tanulmänyomban a /i/a elődjeként definiáltam a szederjes szöt (Id. BÄLIZS 2013; vo. Sziksz 56; ,SZEREMLEY 1906, 110; KEREKES 1940, 159; ill. http:/Awww.szintan. hu/nev33. htm), vannak arra utaló adatok, hogy korábban (önálló rózsaszín-bíbor-lila kategória híján) a vörös
